Dél-Amerika drágán megfizet az esztelen erdőirtásért

Ha nincs sürgős erdőtelepítés például az eltüntetett esőerdők helyén, akkor a legnagyobb edényből – a növényzet alatti talajból – annyira elfogyhat a víz, hogy Brazília vízerőműveinek áramtermelő képessége meggyengül, ellehetetlenítve az országot.

A Xingu folyó Spanyolország méretű vízgyűjtő területén legalább Kuba méretű, 100 ezer négyzetkilométernyi térségben irtották ki a növényzetet, jellemzően az erdőket. De nem ennyi, hanem jóval több a fakivágás, a tarvágás Brazíliában, így a keletkezett kár – összegezte egy új tanulmány – hatványozottan jelentkezik. Általános jelenség, hogy a talajból természetellenes mennyiségben és tempóban elfolyó víz külön is problémákat okoz, például a vízerőművek termelése lesz lényegesen kisebb, egyik-másik áramtermelése ellehetetlenül. A brazíliai villamos energia kétharmada duzzasztott folyóktól származik. A kormányoktól független Vitae Civilis Intézet alelnöke, Delcio Rodrigues a vizsgálati eredményekre alapozva nyiltakozott, utalva arra, hogy az energiatermelést szükségképpen diverzifikálni kell, csökkentve például a vízerőművektől való függőséget. Az ország áramszüneteinek – ez egy 2001-es adat – csaknem 90 százaléka a vízerőművekre visszavezethetően keletkezett. A hatóságok erre is tekintettel növelték meg a drágább, piszkosabb erőművek termelési arányát, de még így is 66,3 százaléknyi a vízenergia részesedése. De a hosszú aszály a tározókban tárolt vizek mennyiségét csökkentette, a termelést mind bizonytalanabbá tette, eközben a legnagyobb tartályt – az erdőket – a tarvágás nagy területeken kiürítette: a talajban, a folyók medrében elfogyóban vannak a készletek. Az Amazonas mentén 27 százalékkal csökkent a növényzet, 20 százalékot kitevő területen pedig valóban tarvágást hajtottak végre. Napjaink „eredménye”, hogy Dél-Amerika éghajlata elkezdett megváltozni. A legalább 10 ezer megawatt áramot generáló, részben még épülő Belo Monte erőmű például egyre nagyobb veszélybe kerül a Xingu folyó mentén. A Tucurui, illetve Itaipú folyók mellett a szavanna – például a Cerrado – is kisebb-nagyobb mértékben áldozata az emberi beavatkozásnak. Antonio Donato Nobre, az Amazonas Intézet és a Nemzeti Űrkutatási Intézet éghajlatkutatója „biotikus bombákról” beszélve azt közölte, hogy már nem elég „csak” megállítani a további erdőirtásokat. Elkerülhetetlen az erdőtelepítés elindítása, felgyorsítása az esőerdők gyógyítása érdekében. (Fotó:AFP)

Szóljon hozzá ehhez a cikkhez