“A pilótafülke ablakán folyt a vér” – kalandos mentőakció Jemenből

India végrehajtotta történelmének második legnagyobb mentőakcióját, mely során indiai és más országok állampolgárait mentette ki egy konfliktusos területről. Azonban nem mindig voltak “zökkenőmentesek” ezek az akciók és alighanem az “utolsó járat” utasai életük végéig emlékezni fognak azokra a „balszerencse-sorozatra”, ami végigkísérte útjukat, de végül épségben leszálltak Dzsibutiban.

Miután március 26-án a Szaúd-Arábia vezette, kilenc szunnita országból álló, szunnita koalíció tagjai megindították a légi hadműveleteiket a húszik ellen Jemenben, Új-Delhi – és vele együtt Peking – az elsők között volt, mely a saját erejéből hozzálátott az állampolgárai evakuálásához. 2015-ben az Arab-félsziget délnyugati részén fekvő országban körülbelül 5000 indiai állampolgár – többnyire ápolók, orvosok és vendégmunkások – dolgozott. Az indiai vezetés naponta indított légi járatokat a Jemenben élő állampolgárok kimentése érdekében, valamint az indiai haditengerészet több hadihajóhát (INS Tarkash, INS Mumbai) küldött az Ádenben rekedtekért. Narendra Modi miniszterelnök a “Megkönnyebbülés-hadművelet” (Operation Rahaat, de nem keverendő össze az azonos nevű, de 2013-as indiai hadművelettel) végrehajtására pedig az egykori indiai hadsereg vezérkari főnököt, V.K. Singhet „kérte fel”, aki azonnal Dzsibutiba utazott és onnan irányította az evakuálást.

Az INS . India második lopakodó fregattja.
Az INS Tarkash. India második lopakodó fregattja Áden kikötőjében.

Airplane India

Jemenből az indiai légitársaság Airbus A-321-i és az indiai légierő C-17 Globemasters gépei folyamatosan menekítették ki nemcsak az indiai, hanem más országok állampolgárait is. A repülőgépek elsősorban Dzsibutiba vitték a menekülteket, majd innen az indiai nagykövetség által kifizetett jegyekkel utazhattak haza. Habár az oroszokkal ellentétben, az indiaiakat kezdetben nem érte semmiféle atrocitás, de az utolsó, április 9-én felszállt repülőgépnek számos nehézséggel volt kénytelen szembenéznie.

A Dzsibutiból Szanaaba tartó repülőút körülbelül egy óráig tart, de engedélyt kell kérniük a szaúdi légierőtől, hogy leszállhassanak a jemeni főváros, húszik által megszállt nemzetközi repülőtéren. Erre az útra Singh tábornok is elkísérte a repülőgép személyzetét. Azonban a szaúdi légi irányító, hivatkozva arra, hogy katonai hadműveleteket hajtanak végre a régióban, megtiltotta az indiai gép leszállását, „mert nem tudják garantálni azt, hogy a gép épségben  érjen földet”. Rishabh Kapoor kapitány az indiai légiparacsnoksághoz fordult további utasításért, de végül V.K. Singh generális adta ki az ukázt: „folytassátok a műveletet, fejezzék be a mentőakciót”.

V.K. Singh eddig sem volt ismeretlen parancsnok Indiában. A 23 legfontosabb dolog vele kapcsolatban.
V.K. Singh eddig sem volt ismeretlen parancsnok Indiában. A 23 legfontosabb tény vele kapcsolatban.

Nem volt egy sétagalopp

Azonban a szaúdiak hajthatatlanok maradtak és a „figyelmeztető lövések” leadásával fenyegettek, de Singh arra utasította a pilótáit, hogy “addig körözzenek a repülőtér körül, amíg nem kapják meg az engedélyt, mert innen nincs visszaút”. Szándékosan lassan és alacsonyan köröztek a repülőtér felett, ami viszont azzal járt, hogy egy madárraj került az útjukba: több madár a repülőgép hajtóművében végezte. A madarak vére beterítette a pilótafülke szélvédőjét, s mivel nem volt „ablaktörlője”, ezért gyakorlatilag “vakon” köröztek, vagyis csak a műszerekre hagyatkoztak. Az akadozó hajtómű miatt végül a szaúdiak engedték leszállni a gépet, de figyelmeztették az indiaiakat, hogy “nem lesz zavartalan” az evakuálás, mert a szaúdi vadászgépek légicsapásokat fognak végrehajtani a térségben.

Miközben az utasok folyamatosan szálltak be a repülőgépbe, két indiai mérnök hozzálátott a repülőgép hajtóművének megjavításához és az ablak “letörléséhez”. A kimenekítésre várok elhelyezése azonban nem ment ment könnyen: a legtöbben elvesztették a vízumukat, útlevelüket vagy egyéb hivatalos okirataikat. A helyi beszámolók szerint Singh maga felügyelte az utasok felszállását, és addig nem adott parancsot a repülőtért elhagyására, amíg a fedélzeten nem tudta mind a 450 indiai és 120 egyéb nemzetiségű menekültet.

Nem sokkal azt követően, hogy az utolsó utas is felszállt a gépre, a repülőgép megkezdte az emelkedést, annak ellenére, hogy felszállási engedélyt kapott volna. A parancsot maga Singh rendelte el, mivel a szaúdi légierő hozzálátott a repülőtér környéki területek bombázáshoz és attól tartott, hogy esetleg egy bomba eltalálja az utasszállító gépet.

Épségben megérkezve.
Épségben megérkezve.

Viszont még ezután sem értek véget az izgalmak: a körözések, í késések és a kényszerleszállás miatt már fogytán volt az üzemanyag. A sietős távozásból kifolyólag nem tudták feltölteni a repülőgép tartályait, s a pilóták a maradékkal voltak kénytelen beérni. A személyzet aggodalmainak Singh vetett véget: végső esetben Addisz-Abeba teszik le a gépet, de végül – igaz némi vita után a dzsibuti légirányítókkal – Dzsibutiban engedték leszállni a gépeket. „Az utolsó csepp olajunkkal tudtunk csak leszállni” – nyilatkozta Sharma az Indian Timesnak. 

Újabb babér

Mint indiai állampolgár és az Indiai Légitársaság tagja rendkívül büszke vagyok a misszióra. A tábornok, a pilóta és a személyzet sem habozott, hogy kockáztassa az életét másokért, bárhol is legyenek a Földön” – mesélte büszkén az egyik alkalmazott, aki részt vett a misszióban. És mi az indiai mentőakció mérlege?

Az indiai légierő, légitársaság és haditengerészet együttesen 4640 indiait, valamint negyvenegy ország 960 állampolgárát mentette ki Jemenből. A szanaai és ádeni nagykövetségeket és konzulátusokat bezárták. Singh, aki ismét rendkívül nagy népszerűségre tett szert, ikeresnek minősítette a Rahaat-hadműveletet. Ez volt India történelmének második legnagyobb mentőakciója: legutóbb 2011-ben kellett 15 000 indiai állampolgárt kimenekíteni Líbiából, de az is sikeresen végződött és senki nem vesztette életét a misszióban.

A képek forrása: Europress/AFP

Szóljon hozzá ehhez a cikkhez