Putyin leírta, hogyan vészelte át családja a háborút

Májusi ünnepeknek nevezik a május 1. és 9. közötti időszakot Oroszországban. Az idén Vlagyimir Putyin is gondoskodott olvasnivalóról. A Russzkij Pionyer című havilap legfrissebb számában többek között édesapja katona éveiről ír, és arról, hogyan halt meg bátyja a leningrádi blokádban.

Vlagyimir Szpiridonovics Putyin, a jelenlegi orosz elnök édesapja, először 1939-ben teljesített szolgálatot Szevasztopolnál, majd később ő maga jelentkezett a frontra. Az akkori Leningrád környékén hajtott végre az ellenséget megtévesztő hadmozdulatokat egy 28 fős csapat tagjaként. A németek persze leleplezték őket. A csodával határosan menekült meg egy mocsárban rejtőzködve.

Később egy társával együtt találkoztak egy német katonával, aki gránátot dobott feléjük. A sérült Putyint a kórházig vitte a másik, aki egyébként otthon, Petrodvorecben a szomszédja volt. Amikor elváltak ezt mondta neki: „Na ennyi, te most élni fogsz, én meg megyek meghalni.”

Miután Putyin felépült, igaz élete végéig maradtak lábában szilánkok, haza ment a feleségéhez. A házba belépve látta, ahogy a szanitécek éppen elvisznek egy testet, a feleségét. Úgy látta, hogy még lélegzik, kérte, hagyják ott. „Ahogy akarod, de mi 2-3 hétig ide többet nem jövünk. Magad oldod meg akkor” – válaszolták.

Marija Ivanovna Selomova végül felépült. Három éves kisfiát azonban elveszítette a házaspár. A modernkor legnagyobb blokádja idején a hatóságok kérdés nélkül gyűjtötték egybe a gyerekeket, hogy legalább őket próbálják megóvni az éhhaláltól. A diftériás gyermeken azonban nem tudtak segíteni.

A körülbelül 900 napos blokád feloldása után a házaspár a férj családjához menekült, Tver közelébe. A háború után újra Leningrádban éltek és 1952-ben a 41 éves Marija megszülte az ifjabb Vlagyimir Putyint.

Gyermekkorában sokat hallott a frontról és arról a szomszédról, aki megmentette édesapja életét. Az idősebb Putyin egyértelműnek vette, hogy a férfi elesett a háborúban. Az 1960-as évek legelején azonban egy nap sírva ment haza. Ő és megmentője találkoztak egy boltban. Bátyja sírját pedig archívumi dokumentumok alapján találta meg már Oroszország elnökeként.

„Nem gyűlölték az ellenséget, ami meglepő. Őszintén szólva ezt még most sem tudom teljesen megérteni” – írta visszaemlékezése végén Vlagyimir Vlagyimirovics Putyin.

Kép: A hat éves Vlagyimir Putyin és édesanyja (Wikipedia)

Szóljon hozzá ehhez a cikkhez