Jegyrendszerrel az ármánykodó tőkések ellen

A venezuelai államfőt a parlament nemrég különleges jogkörrel ruházta fel. Nicolas Maduro törvényhozási procedúra nélkül hozhat rendeleteket, vagyis gyakorlatilag elnöki dekrétumokkal kormányoz. De azért jó baloldali populistaként, mindig a nép hangjára reagál. A minap egy nagygyűlésen egy szakszervezeti vezető, teljesen spontán módon természetesen, arra kérte az elnököt: éljen dekrétumalkotási jogával és vegye állami kézbe a teljes élelmiszer-elosztást. Ezzel, a lelkes aktivista szerint meg lehetne törni a tőkések és a kereskedők szabotázs akciót, amelyek következtében üresek a boltok. Az elnök megnyugtatta a lelkes szakszervezeti aggódót és közölte, hogy hamarosan, legkésőbb néhány héten belül, meghozza a szükséges döntéseket. Venezuelában ma órákat kell sorban állni, hogy valaki szubvencionált áron, tejet, főző olajat, lisztet vásároljon. Gyógyszerért azért nem állnak sorban, mert az már rég nincs. De hiánycikk a fogkrém és a WC papír is, a lista a végtelenségig folytatható. Pár hónapja a nagy szupermarketekben bevezették az ujjlenyomat regisztrációt, megelőzendő a felvásárlást. Aztán, szabotázs miatt, börtönbe zárták több nagy áruházlánc vezetőit. De rács mögé kerültek a patikahálózatok tulajdonosai is.

A vád szerint tudatosan idézték elő az áruhiányt. Vagyis az állami megtorló gépezet eddig is aktív volt, és mint Maduro ígérte, a jövőben még inkább az lesz. Csakhogy ebből nem lesz áru. Az infláció már most hetven százalékos. Sok elemző szerint az év végére 150 százalékos lehet a pénzromlás üteme. Maduro tett is ezért, hiszen most jelentette be a 30 százalékos minimálbér emelést. Ennek persze semmi értelme akkor, amikor a helyi pénz értéktelen. A béremelés csak növeli a dollár fekete árfolyamát, amely fényévnyire van a hivatalostól. Nem csak az baj, hogy alacsony az olajár, az olaj Venezuela egyetlen jövedelem forrása. A napokban derült ki, hogy már három éve csökken az állami olajvállalat termelése. Vagyis az igazi bajok még a venezuelai szocializmust létrehozó Hugo Chavez idején kezdődtek. Maduro két éve, minimális különbséggel nyerte az elnökválasztást. De töretlenül hű az ideológiai örökséghez. Pedig a szocializmus korábbi történetéből tudható, hogy az áruhiány és az ebből adódó nyomor állami beavatkozással, netán erőszakkal nem számolható fel. Ráadásul Venezuela mögött már nincs bőkezű külső támogató, már Kína sem adta meg azt a húszmilliárd dolláros hitelt, amire Maduro számított, hanem csupán ötmilliárdos fejlesztési kölcsönt adott. Ezért most már az ország aranytartalékát váltják dollárra, hogy törleszteni tudják az adósságot. Idén talán még elkerülhető az államcsőd, de jövőre a szakértők egybehangzó véleménye szerint már a fizetésképtelenség állapotába kerül Venezuela, pontosabban Maduro rendszere.

(Fotó:GettyImages)