India egy hónapig sem húzná egy intenzív háború esetén

Nehéz időszakon megy keresztül az indiai hadsereg: beszámolók sorozata jelent meg arról, hogy a dél-ázsiai ország hadereje számos problémával és nehézséggel küszködik. A legutóbbi jelentés szerint az indiai hadsereg nem képes húsz napnál tovább tartó fegyverest konfliktust vívni azért, mert nincs elég lőszere.

Egyre több a viharfelhő az indiai hadsereg felett. Az elmúlt időszakban az indiai kormány számos vizsgálatot indított, melynek célja az indiai haderő alkalmasságának, technikai fejlettségének, és a katonák képzettségének ellenőrzése volt. Ezek a beszámolók azonban jó pár hiányosságra hívták fel a figyelmet: nincs elég pilóta, évek óta késnek a külföldi fegyverek, az alkatrészek hiánya és műszaki problémák miatt ki kellett vonni a forgalomból India „nemzeti tankját”, az Arjun I-t. Ám a legutóbb nyilvánosságra hozott jelentés valószínűleg viszi a prímet: India nem képes egy hónapnál tovább tartó intenzív háborút vívni azért, mert nincs elég lőszere.

„A lőszerek és töltények utánpótlása még csak az elfogadható minimumot sem éri el. India nem tud húsz napnál tovább tartó intenzív háborút vívni senkivel” – olvasható az indai Hindustan Times hasábjain, amely a CAG (az indiai hadsereg költségvetési és ellenőrző részlege) végzett. 2013 márciusa óta az indiai hadi raktárak a „minimum alatt” vannak, a 170 különböző lőszerfajtából – amire elviekben szüksége van az indiai hadseregnek – mindössze 125-t tároltak. Ráadásul ezek minősége sem a legjobb: majdnem egyharmad használhatatlan és több veszélyt jelent a használóra, mint az ellenségre. A határ menti területeken állomásozó katonák esetében már jobb a helyzet, de a becslések szerint egy intenzív konfliktus esetén alig 10 nap alatt ellőnék a raktáron lévő lőszer mintegy 50 százalékát.

A Times of India szerint már egy tavalyi cikkében felhívta a figyelmet, hogy az indiai hadsereg jelenleg 20 napnál tovább nem tudna harcolni, egyszerűen azért, mert elfogyna a lőszer a nehézpáncélos harckocsikból, a légvédelmi fegyverekből, a tankelhárító eszközökből, valamint a nehézgéppuskákból. A legrosszabb helyzetben a tüzérség van: akkor a hiány a tüzérségi töltetekből (és mint kiderült a működőképes és pontos ágyúkból), hogy még egy napig tartó folyamatos bombázást sem tudnának gond nélkül végrehajtani. Bár Narendra Modi adminisztrációja már hozzálátott a probléma megoldásához, de még az előzetes számítások szerint is a lőszerraktárak telítettsége csak 2019-ben érik el a kívánt 100 százalékot. Ez utóbbi azt jelenti, hogy India csak ekkor lesz képes 30 napig képes intenzív, 30 napig „normális” háborút folytatni az ország bármely pontján.

Ez nem az első eset, hogy ilyen vészjósló és nyugtalanító jelentés lát napvilágot a dél-ázsiai országban. Nem egyszer előfordult, hogy az indiai-pakisztáni határőrök közötti fegyveres összecsapást nem követett keményebb indiai válasz, mert a raktáron nem volt elég lőszer. 1999-ben a 70 napig tartó kargili háború – India és Pakisztán között – utolsó napjaiban az indiai tüzérség nem lőtte a pakisztáni állásokat, mert teljesen kifogytak a töltetekből, s nem Új-Delhitől, hanem Izraeltől szerezték be szükséges mennyiséget.

Viszont a jelentés szerint a legnagyobb problémát az jelenti, hogy India túlságosan a fegyver-és lőszerimporttól függ: habár idén már nem a dél-ázsiai ország a legnagyobb fegyverimportőr a világon (Szaúd-Arábia az első), de a védelmi kiadásainak több mint egyötöde a fegyvervásárlásra megy el (kb. 6 milliárd dollár). Az indiai hadiüzemek nem képesek előállítani a külföldről beszerzett harceszközökhöz használatos lőszertípusokat. Például az indiai T-90 nehézpáncélosok még mindig orosz fegyvergyárakból szerzik be a szükséges lőszert: csak 2014 elején 66 000 harckocsi lőszert vásárolták, ráadásul ezt is drágábbért vették, mint eddig, mert Moszkva a szankciók miatt 20 százalékkal megemelte az árakat.

A kép forrása: Europress/AFP

Szóljon hozzá ehhez a cikkhez