Oroszország lezárta a légterét a NATO előtt

Moszkva a megromlott nyugati-orosz viszony ellenére is még sokáig engedélyezte, hogy a NATO Oroszországon keresztül szállítsa az utánpótlást az afganisztáni egységeinek. Legalábbis mostanáig.

Dimitrij Medvegyev orosz miniszterelnök ezen a héten visszavonta azt a rendeletet, amellyel Oroszország megengedte a NATO-nak, hogy orosz területeken keresztül hajtsa végre el az Afganisztánban szolgálatot teljesítő katonáknak utánpótlását.

Az Északi Elosztási Útvonal (Northern Distribution Network – NDN) a balti országokból indul, átmegy Oroszországon, majd  a közép-ázsiai országokban – Tádzsikisztánban vagy Üzbegisztánban – teherautóra rakják a katonáknak küldött utánpótlást. A mostani lépéssel Moszkva lényegében lezárja a szárazföldi és a kombinált (vasúti, közúti és légi) tranzitútvonalakat a NATO előtt. A lépést nem indokolták, de kétségtelen, hogy az ukrajnai válság miatt kialakult feszült orosz-nyugati viszony áll a háttérben. Habár Vlagyimir Putyin sokáig hezitált az út lezárásával kapcsolatban, végül engedett azoknak az orosz hangoknak, amelyek az engedélyek visszavonását követelték.

Az utánpótlási hálózatok Afganisztánba
Az utánpótlási hálózatok Afganisztánba

Az orosz légtér használatát az afganisztáni inváziót előkészítő, 2001-ben elfogadott 1386-os számú ENSZ BT határozat engedélyezte. 2008-ban az orosz parlament elfogadott egy jogszabályt, ami felhatalmazta a nemzetközi biztonsági erőket (ISAF) arra, hogy orosz vasúton is szállíthatnak maguknak nyersanyagot.  A határoztat a hivatalos 2014-es afganisztáni kivonulással érvényét vesztette, annak ellenére, hogy 12 500 külföldi – többségében amerikai – katona maradt Afganisztánban. Feladatuk elsősorban az afgán biztonsági erők kiképzése. Washington a tervek szerint 2016 végéig összes katonáját kivonja Afganisztánból. Azonban most ezeknek az erőknek az ellátása komoly problémát vetett fel, annak ellenére, hogy a Moscow Times szerint ezt az útvonalat „már hónapok óta nem használták”, de még mindig ez jelenti a legbiztonságosabb és legegyszerűbb utánpótlást.

Alternatíva keresése

Mind geopolitikai, mind gazdasági szempontból az NDN volt a legjobb útvonal. A közép-ázsiai országokban a Szovjetunió komoly infrastruktúrát épített ki, ami jól jött az 1979-es afganisztáni intervenció idején: számos útvonalat, katonai raktárt, légi bázist hoztak létre, ami akkoriban megkönnyítette a szovjet Vörös Hadsereg utánpótlását. Ezeket a katonai objektumokat a Szovjetunió összeomlása után függetlenné váló közép-ázsiai tagköztársaságok vezetései „karbantartották” és felújították. Ezeket az országokat is kényelmetlenül érintette az orosz döntés: Kazahsztán, Üzbegisztán, Tádzsikisztán komoly összegeket kértek a „tranzitszerepért”, s most nem kevés bevételtől esnek el majd el. Habár létezik egy  Fekete-tenger – Kaukázus – Kaszpi-tenger – Közép-Ázsia – Afganisztán (NDN2) útvonal is, de ez sokkal költségesebb és nagyon sok országon kell áthaladni, amivel viszont jó sok időbe telik az utánpótlás megérkezése.

A legoptimálisabb alternatívának most a déli útvonal (SDN) vagyis Pakisztán tűnik, ami az előző opciónál jóval olcsóbbá teheti a szállítást. Ám ezt az útvonalat nem nagyon díjazzák az Egyesült Államokban, mivel Iszlámábád nem egyszer támogatta az afganisztáni tálibokat és igyekszik megosztani a közép-ázsiai országot (mivel a pakisztáni vezetés tart egy stabil és erős Afganisztántól, ami potenciális szövetségese lehet Indiának). Ezen felül ez az útvonal koránt sem lenne biztonságos: a legsúlyosabb összecsapások szinte mindig az afgán-pakisztáni határ mentén zajlanak és a legutóbbi, diplomatákat szállító pakisztáni helikopter lelövése is bizonyítja, hogy a terroristák rendelkeznek komoly légvédelmi fegyverekkel. Továbbá Iszlámábád egy ilyen utánpótlási vonal működtetésével „nyomást gyakorolhatna Washingtonra”, hogy az áthaladásért cserébe csökkentse az amerikai pilóta nélküli gépek (drónok) támadásait az ország területén.

A kép forrása: Europress/AFP

Szóljon hozzá ehhez a cikkhez