Nehezen születik India első, saját gyártmányú repülőgép-hordozója
Már sokan temették India első repülőgép-hordozó programját, mivel az állandóan megakadt az anyagiak miatt. Narendra Modi új életet lehelt a projektbe, de még így is évekbe telhet, mire teljesen üzemképes és bevethető állapotban lesz az első példány.
Mától az indiai flotta büszkeségének az építése már a harmadik fázisába lépett, ami azt jelenti, hogy a hajó kifutott Kocsi kikötőjéből. Ugyanakkor Új-Delhi szerint “még nincs bevethető állapotban”, még jó pár fejlesztést és szerelést kell rajta végrehajtani. „Minden fő alkatrészt már beszereltünk, a fedélzet már képes repülőgépeket fogadni és tárolni, és szükség esetén el is tudja hagyni a kikötőt” – nyilatkozta egy név nélküli indiai kormányzati forrás a The Hindunak. Ezzel gyakorlatilag behozták az ötéves (!) lemaradást, ennek a fázisnak ugyanis már 2010-ben meg kellett volna valósulnia. Sőt, igazából már tavaly teljesen harcképes állapotban kellett volna lennie a 40 ezer tonna tömegű, 260 méter hosszú és hatvan méter széles INS Vikrantnak.
A számtalan késés miatt úgy nézett ki, hogy India repülőgép-hordozó projektjéből nem lesz semmi. A csúszások hátterében leginkább anyagi gondok álltak: a Hazai Repülőgép-Hordozó (Indigenous Aircraft Carrier – IAC) program túl sok pénzt emésztett fel, a költségvetés 4 milliárd dollárral haladta meg az előzetes becsléseket. Narendra Modi indiai miniszterelnök többször is megerősítette, hogy befejezi a hordozót, és újabb 3,1 milliárd dollárt különített el a programra. Az első fázist – vagyis a repülőgép-hordozó vázának és alapjának a megépítését – 2013 augusztusában fejezték be. A harmadik fázis, ami a fűtő-, szellőztető- és szűrőhálózatok beszerelését, a védelmi rendszert kiépítését és a személyzet kiképzését jelenti, valamikor 2017-ben ér majd véget.
Mindenből csak a legjobbat
Az első hordozó elkészítésében nagy szerepe volt az orosz Roszoboronexport hadiipari vállalatnak. A Vikrant ugyanis elsősorban orosz vadászgépeket (MiG 29K) és Kamov Ka-31 helikoptereket fog tudni szállítani. Orosz technológián alapul majd a repülőgépeket indító berendezés is (STOBAR – saját erőből, rövid nekifutással szállnak fel, de a leszállásnál a megállást fékezőkötelek segítik), amit eddig az orosz és a kínai repülőgép-hordozók használtak (az amerikai és a nyugati hordozók CATOBAR-rendszert alkalmaznak). Ugyanakkor a Vikrant nyugati haditechnológiát is kap: egy LM2500 gázturbinás hajtőművet, japán felderítőrendszert, és sokat tárgyalnak Washingtonnal amerikai berendezések és technológia szállításáról is.
Ezzel párhuzamosan Új-Delhi elrendelte a második indiai repülőgép-hordozó, az INS Vishal megépítését is. Ez az előzetes tervek szerint még nagyobb lesz, mint a Vikrant. A 300 méter hosszú, 65 ezer tonnás és már atomenergiával működő Vishal repülőgép-hordozó képes lesz nagyobb bombázókat, felderítőgépeket és üzemanyag-utántöltő gépeket is szállítani. Viszont ez a hajó legkorábban csak 2030-ra készülne el.
Új-Delhi hosszútávú – és sokak szerint megvalósíthatatlan – célja, hogy egy öt repülőgép-hordozóból álló indiai flottát állítson fel. Ebből kettő készen van, igaz egyik sem saját fejlesztésű hajó: az INS Viraat (a brit haditengerészet egykori HMS Hermes nevű hordozója) és az INS Vikramaditya (a 2013-ban szolgálatba állt ex-Admiral Gorshkov orosz hordozó) jelenleg az indiai hadiflotta legfontosabb hajói.
A kép forrása: Europress/AFP