Kevés a víz Gázában, és az is sós

A Gázai-övezet szép lassan a kiszáradás felé halad. Ráadásul az a kevés víz, amit ivásra használnak, nem egészen egészséges, mert sós. A megoldást a sótalanító üzemek jelenthetik.

A Gázai-övezetben ma komoly problémát jelent a víz. Nemcsak a vízkészlet mennyiségével, hanem a háztartásokban használt víz minőségével is gondok vannak. Nem is annyira azért, mert a víz szennyezett – bár a szemét és a hulladék tárolása egyre több fejfájást okoz a gázaiaknak -, hanem azért, mert rendkívül sós. A Földközi-tenger vize ugyanis gyakran kerül bele a gázai talajba, például azért, mert néha azt használják öntözésre

Mazen al-Banna mérnök, a Palesztin Vízügyi Hatóság elnöke az al-Monitornak számolt be arról, hogy a kétmillió palesztin vízigénye rendkívül nagy, de az ivóvízkészlet kicsi, és ennek is több mint a fele a zöldségek és a gyümölcsök öntözésére megy el. A vízellátással kapcsolatos problémák a tavalyi izraeli katonai művelet után még tovább nőttek: akadozik a vízellátás, a bombázásokban több csőrendszer megsérült, és ezeket még a mai napig sem sikerült teljesen helyreállítani.

Ráadásul egy izraeli döntés következtében a víz már Khan Junisz városának környékéről, és nem a középső területekről érkezik, ezért sót tartalmaz. 90 százaléka fogyasztásra alkalmatlan, csak tisztálkodásra, mosogatásra, esetleg öntözésre lehet használni.  Az ivóvizet pedig a különböző nemzetközi szervezetektől – például a WHO-tól – szerezik be.  Egyes komor jóslatok szerint 2017-re a Gázai övezetben már egyáltalán nem lesz olyan víz, amit fogyasztásra alkalmas lehet,  2020-ra pedig teljesen kiszáradhat az egész terület.

Házi sótalanítás 

Az egyik megoldás a sótalanító üzemek létesítése. A nemzetközi szervezetek, a gázai önkormányzat, a Palesztin Hatóságok, a különböző vállalatok és magánszemélyek mind-mind építenek ilyen berendezéseket szerte az övezetben. Ezeknek köszönhetően évenként akár 55 millió köbméternyi víz is ihatóvá tehető, bár a becslések szerint körülbelül háromszor ekkora mennyiségre lenne szükség. Naponta körülbelül 2500-3000 köbméternyi vizet tesznek fogyaszthatóvá, és a jövő év elejére ezt a mennyiséget 5000 köbméterre növelnék. Az Európai Unió és az ENSZ is felkarolta ezeket a projekteket, 2014-ben 10 millió euró értékben fogtak hozzá egy sótalanító-komplexum létesítéséhez a Gázai övezetben.

Azonban ezekkel a berendezésekkel is akad némi probléma. Mivel a legtöbb ilyen gép saját, otthoni gyártmány, gyakran saját vegyszereket használnak a sótalanításhoz. Néha túlzásba viszik a klórozást is: előfordul, hogy egy liter víz 1500 milligrammnyi fertőtlenítőt tartalmaz, miközben az elfogadható mennyiség 250-300 mg/l körül mozog. Túl magas a nitráttartalma is víznek: a nemzetközi standard szerint 50 és 70 mg/l közé kellene esnie, de ennél körülbelül ötször nagyobb.

A szomszéd fűje mindig…

Az ivóvízzel kapcsolatos problémák a palesztin területeken elsősorban a Gázai övezetben jelentkeznek. Ciszjordániának sokkal nagyobb a vízkészlete, alacsonyabb annak a sótartalma és az öntözésre használt vízmennyiség is hétszer nagyobb a gázainál. A Palesztin Hatóság által végzett kutatás szerint  a megkérdezett családoknak csak 5,8 százaléka gondolta úgy, hogy a gázai víz alkalmas emberi fogyasztásra, miközben a ciszjordániai víz a válaszadók 73,5 százaléka szerint iható. A belső migrációnak – vagyis a gázai palesztinok áttelepülésének Ciszjordániába – nem csak az állandó fegyveres konfliktus, a Hamász uralma vagy a gazdasági recesszió az oka, hanem a rossz minőségű víz is.

A kép forrása: Europress/AFP

Szóljon hozzá ehhez a cikkhez