Az óriásemlősök kihalása rosszat tett a termékenységnek

Kutatók szerint a szárazföldi és tengeri megafauna eltűnésével hiány keletkezett a globális trágyázás folyamatában, emiatt a bolygó komposztáló és tápanyag-újrahasznosító rendszere károsodott.

Egy hétfőn közzétett új kutatás szerint, a nagy testű szárazföldi és tengeri emlősök populációinak a legutóbbi jégkorszak végén kezdődött és máig tartó kihalási folyamata vagy hanyatlása ürülékük, vizeletük, haláluk után pedig bomló tetemük képében megfosztotta az ökoszisztémákat a trágyázás egyik fontos forrásától.

A kutatók szerint ezek a nagy testű emlősök – bálnák, mamutok, masztodonok, óriáslajhárok, orrszarvúk, óriástatuk -, valamint tengeri madarak és lazachoz hasonló vándorló halak kulcsszerepet játszottak a Föld „megtermékenyítésében” azzal, hogy a tápanyagokat szétszórták az óceánokban, folyókban és a kontinensek belsejében.

Christopher Doughty, az Oxfordi Egyetem ökológusa szerint a múltban a rengeteg nagy testű, szabadon kóborló állat egyenletesebben osztotta szét a tápanyagokat, ezáltal növelte a globális termékenység arányát.

A hosszabb távokat is bejáró emlősök a foszforhoz és nitrogénhoz hasonló tápanyagokat elszállították és újrahasznosították a félreeső ökoszisztémákban, ezzel segítve elő termelékenységük arányának növekedését. A tanulmány eredményei szerint a tápanyagoknak a koncentrált forrásoktól való ilyetén elszállítása mind szárazon, mind vízen a korábbi szint 6 százalékára csökkent.

Az emberi kolonizáció előtt a bolygó Joe Roman biológus szerint az óriások földje volt. Aztán, körülbelül 10 ezer évvel ezelőtt a nagy testű emlősök mintegy 150 faja halt ki, sokuk az emberi vadászok és a klímaváltozás összejátszása miatt. A jégkorszak legnagyobb testű, növényevő szárazföldi emlőseinek 48 fajából – ebben 16 elefántfaj és rokonai, 9 rinocéroszfaj és nyolc óriáslajhárfaj található – csupán 9 maradt életben, ebből egy sincs jelen az amerikai kontinenseken.

Mielőtt a kereskedelmi célú bálnavadászat az utóbbi évszázadokban mintegy 90 százalékkal nyirbálta meg a globális bálnapopulációt, a cetek és más tengeri emlősök évente körülbelül 340 ezer tonnányi foszfort szállítottak a felszínre mintegy 90 méteres mélységből, ahol táplálék után kutattak. Eme folyamat aránya a korábbi szint 23 százalékára csökkent.

A hosszúszárnyú és kék bálnákhoz, illetve ámbráscetekhez hasonló óriások gyakran merülnek a mélybe táplálkozni, aztán a felszínre törnek levegőzni és emészteni. Ürülékük fontos tápanyagokat, többek között nitrogént és foszfort juttat a környezetbe, ami elősegítheti az algák, a gerinctelenek, sőt még a halak számának növekedését is.

Az arányok említett eltolódása gyengítheti az ökoszisztémák egészségét, alááshatja a halászatot és a mezőgazdaságot, melyek ezáltal kevésbé termékenyebbé válnak, mint egyébként lennének. A bálnák, vándorló halak és tengeri madarak védelmével a valamennyire helyreállítható a tápanyagok szállításának módja – írják a tanulmányban.

A kutatásról a Proceedings of the National Academy of Sciences folyóirat számolt be.

Szóljon hozzá ehhez a cikkhez