Hogy lesz valaki kommunista kínaiból vallásos zsidó?

A fiatalember Ynetnewsnak mondta el szokatlan élettörténetét. Kezdjük a névvel –  eredeti neve Chai kínaiul  tűzifát, erdőt jelent, ami jidisül ugye vald, Abból pedig már csak egy lépés, a “rendes zsidósan” hangzó Waldmann.  Szakállat is igyekszik növeszteni, de hát az ázsiaiaknak ritkásabbra sikerül.

A hasonulás így, külsőleg felemás, lélekben viszont, Aaron már teljesen zsidó, beszél is héberül., De hogyan is kezdődött ez a furcsa utazás? Kisgyermekként, meséli, a kommunista eszméket indoktrinálták beléjük az iskolában, akkor ő is úgy tudta, hogy, aki hisz istenben, az reakciós, sőt buta. A világnak pedig sem kezdete, sem vége nincs. Később az egyetemen már a Nagy Bummról tanították őket, vagyis, a világnak már volt kezdete, és talán vége is, de isten ott sem fér bele a világképbe. Egy angoltanár ismertette Chait össze a Bibliával. Titokban ugyanis – ezt a hatóságok nem nézték valami jó szemmel – hittérítő volt a tanár. Chait azonnal érdekelni kezdte a kereszténység, minél többet igyekezett megtudni róla. Ez még a kilencvenes évek elején volt. Elolvasta a Bibliát előbb kínaiul, majd, ahogy nyelvtudása elérte a kellő szintet, angolul is. De érzett valami hiányosságot. A kínai és az angol szöveg itt-ott, mintha nem fedte volna egymást. Ekkor döntött amellett, hogy megtanul héberül, hogy az eredeti szöveget is tanulmányozhassa. Ez azért Kínában nem könnyű. De öt év alatt – autodidakta módon – sikerült eljutni oda, hogy olvassa az Ószövetséget héberül. “De hát abban nincs is szó szentháromságról, csak egyetlen istenről.” – szólt Chai felismerése, aki saját állítása szerint azon al tudta, hogy megtalálta az egyetlen igaz vallást.

A családja meglehetősen elutasítóan viselkedett – bár zsidóság, vagy éppen klasszikus antiszemitizmus nincs Kínában, a Közel-kelet problémáit inkább arab szemszögből mutatja a sajtó, így Izraellel nem sokan szimpatizálnak. Amikor tehát Chai kijelentette, hogy ő a Szentföldre távozik, hogy jobban megismerje a zsidóságot, a család gyakorlatilag kitagadta. 200-ben mégis döntött. Elutazott Izraelbe, ott formálisan is betért, és azóta ott él egy haszid közösségben. De -nevetve mesélte -nem hagyta el egészen Kínát: a kaftán, a cipő, sőt még a jellegzetes kalap is, amit visel,  kínai termék.