Magyar nők a nagyvilágban – Sejla, Malajzia

Simon Sejla a malajziai filharmonikusoknál játszik, csellista. Kuala Lumpur legmenőbb épülete a munkahelye: a Petronas-tornyokban, pontosabban a két ikertorony között van a koncertterem. Ahol klasszikusokat épp úgy játszanak, mint mondjuk Abbát vagy Michael Jacksont. Ugyanazok a zenészek. Sejla pontosan három éve él Malajziában, ahol munka közben azt éreztetik az emberrel, hogy különleges (legalábbis, ha zenész), egész évben meleg van, és szeretettel fogadják a máshonnét érkezetteket. De elviselhetelenek a dugók a fővárosban, és az emberek nincsenek túl jó viszonyban az órával.

– Hogy kerültél Kuala Lumpurba, és miért éppen oda?

– 2013. januárjában érkeztem, a hideg Írországból, úgyhogy nagyon jól esett a felmelegedés (mosoly). Ekkor kezdődött a szerződésem, de valójában már a Zeneakadémia utolsó két évében jártam ide kisegíteni, akkor játszottam próbajátékot is, ami sikeres volt, így felajánlották az állást. Az első lehetőséget megragadtam, és nem bántam meg, mert nagyon jó zenekar, nagyon szép helyen, igaz, kicsit messze van… Vőlegényem, Péter, másfél éve költözött ki, azóta sokkal nagyobb lelkesedéssel járjuk az itteni világot. Ő esküvői fotós, és már egyre több munkára kérik fel.

– Voltak-e kezdeti nehézségek? Hogy szereztél például lakást? 

– Egy hónap szállodát fizetett a zenekar, addig kellett szállást találni. Két lehetőség volt: vagy a centrumban él az ember, és akkor maximum egyszobás lakást tud megfizetni, vagy sokkal kijjebb, de ugyanannyi pénzért akár 4 szobás lakást is megengedhet magának. Csak ez autóval, bejárással, és sok-sok dugóval jár. Én az előbbit, a belvárost választottam. Az albérletek drágábbak, mint otthon, viszont a fizetésből sokkal jobban ki lehet jönni. A Petronas-tornyok mellett lakom, ahol a többi fiatal kollégám és a magyar barátok is. Így sokat vagyunk együtt, jó a társaság, ami nagyon fontos volt az elején, mert az otthoni barátok, a család nagyon messze vannak. Ráadásul 6-7 óra az időeltolódás.

– Mi hiányzik itthonról?

– A családon kívül a hűvös szellő, a friss levegő, kis hideg, a jó magyar kaják, savanyú káposzta, Túró Rudi, Pick szalámi, a jó magyar borok, pálinka, kolbász, sonka, mindenféle sertés. Az utóbbi itt is van, de nagyon drága, hisz Malajzia muszlim ország, 300% adó van a disznóhúson, akárcsak minden szeszes italon.

– Mit hagytál hátra könnyű szívvel?

– A nagyon hideg, borús, őszi napokat. Meg a közömbösséget, panaszkodást és depressziót.

– Hogyan folyik a munka?

– Minden héten két koncertünk van a hétvégén, hetente új programmal. A program nehézségenek megfelelően kezdünk el próbálni, így van, hogy 3-4 napom is szabad, míg máskor csak egy. De mindig tudunk arra időt találni, hogy szétnézzünk a közeli gyönyörű helyeken, akár a szomszéd országokban.

– Milyen nemzetiségűek vannak még a zenekarban?

– Az egész zenekar külföldi, alig van helyi. Nagyon vegyes társaság. Ausztrálok, amerikaiak, de nagyon sok magyar, bolgár, német és más európai is van köztünk. Magyarok jelenleg hatan vagyunk, de 1998-ban, amikor indult a zenekar, a magyarok vezettek, több mint húszan voltak.

– Malajzia alapvetően muszlim ország. Nőként boldogulni mennyire lehet? 

– Bár tényleg muszlim ország, mégis könnyű európai nőként beilleszkedni, hiszen a különböző kulturákat, nemzetiségeket szívesen fogadják be itt. A malajziaiaknak egyébként is 24 százalékuk kínai, 8 indiai, akik már generációk óta itt élnek. Úgy öltöznek, mint otthon tették, és a vallásukat is megélhetik. Természetesen az iszlám az uralkodó vallás, és a többség ezt is gyakorolja. Ugyanakkor Kuala Lumpur a 17. leggyakrabban látogatott város a világon, így aztán hozzá vannak szokva a “magamfajtákhoz”. Természetesen be kell tartanom a szabályokat, ahol vannak, például munkába nem mehetek rövidnadrágban vagy papucsban, és mindenképp el kell takarnom a vállamat. Az utcán jöhetne a sort vagy a miniszoknya, de jobban teszi az ember, ha mégsem azt veszi fel, főként, ha egyedül van. Elég figyelemfelhívó már az, hogy európai vagyok, több nem nagyon kell. Pláne hogy azért itt is vannak veszélyes helyek, rémhírek terjednek indiai taxisokról, akik állítólag sok nőt elraboltak, megerőszakoltak. Jobb vigyázni.

A nők sorsa, élete nagyon változó, társadalmi rétegtől is függ. Vannak a ranglétra tetején is nők, például vezérigazgatók, kínaiak és malájok egyaránt. De sokan “csak” családanyák, akár gazdagok, akár szegények. Sok helyen el is várják, hogy a nő otthon legyen, főzzön, vagy vigyázzon a gyerekekre, de ugyanakkor sokan foglalkoztatnak dadust. Bölcsőde, óvoda alig van, vagy ha van is, nagyon-nagyon drága. Sokkal olcsóbb egy bébiszittert fogadni, akár 5×8 órában, vagy bentlakásra. A Fülöp-szigetekről érkezőket tartják a legjobbaknak. Az iskolák is sokba kerülnek, és a nagyobbak esetében nem is túl jók. Mi például, ha itt maradnánk, 10 éves koruk után elvinnénk Európába vagy máshová a gyerekeinket.

– Ez még a jövő zenéje. Addig is: bulizni hova jártok? Vagy kirándulni? 

– Van egy híres utca, a Changkat, ahol végig bárok és éttermek vannak. Gyakran járunk oda, de mostanában inkább házibulikat tartunk, sokkal olcsóbb (mosoly). És itt nem kis különbségekről beszélünk, például egy korsó sör 2000 forint. De amikor csak lehet, elhagyom a várost a közeli hegygerincre.

– Van kedvenc helyi ételed?

– Az egyik legjobb dolog Malajziában, hogy rengeteg nemzet étele megtalálható itt, bőven lehet válogatni, váltogatni. Nagyon szeretem az indiai ételeket, (ami abszolút helyinek minősül, és már 300-600 forintért is jól lehet lakni vele), a kínai dumplingokat, töltött gombócokat, vagy a vegetáriánus ebédeket, a japán rament, főtt tésztát, a koreai grillezett húsokat, a japán szusizókat, a táj pad thai-okat, a vietnámi kaját is. Mindent! Kivéve a malájt… De néha az is jöhet (újabb mosoly).

– Hol vásároltok?

– Mivel a centrumban lakunk, bevásárlóközpontok és plázák tömkelege vesz körül, úgyhogy van bőven választék.

– Mi volt a legfurcsább történeted kint?

– Délután 1-re vártam a szerelőt, aki, miután megérkezett 2-kor, teljesen nyugalommal elmagyarázta, hogy 1-kor ő enni szokott. De akkor miért nem mondta, hogy az nem jó, vagy miért nem 2 órára ígérte magát, és miért nem kér elnézést? Nos, ilyen kérdéseket itt nem szabad feltenni. Teljesen megszokott dolog a késés, lehet esőre, evésre, csúcsforgalomra hivatkozni. Bármire. Bár a kínaiak pontosabbak.

– Mit szeretsz a legjobban Malajziában? 

– A meleget. még akkor is, ha néha elegem van belőle. Szeretem, hogy értékelik a munkámat, hogy azt éreztetik, különleges vagyok. És azt, hogy minden közel van. Innen be lehet járni egész Délkelet-Ázsiát, nagyon olcsón. Voltunk már Thaiföldön, Kambodzsában, a Fülöp-szigeteken, Indonéziában. De Malajzián belül is jó utazni, nagyon sok kis sziget van, azok a kedvenceink. És nagyon szeretem, hogy nagyon jó itt a magyar társaság, segítjük egymást, és a mag, mi, fiatal párok, gyakran összejövünk, hisz közel lakunk egymáshoz.

– És amit nem szeretsz?

– A közlekedési dugókat. Szörnyűek. Ezért nincs és nem is lesz kocsim még egy jó darabig. Persze tömegközlekedés meg nem nagyon van. Ezért élek egy sétányi távolságra a munkahelyemtől. És nem szeretem a maláj órát. Hogy egyet ígérnek, kettőre jönnek. De erről már beszéltem.