Ők szenvednek a mi selymes bőrünkért
A hidratáló sheavajas krémekért súlyos összegeket képesek adni a nők. Amiből viszont alig valami csorog vissza a sheafa dióját feldolgozó ghánai asszonyoknak.
A sheavajat a Közép-Afrikában honos sheafa terméséből állítják elő. Az anyáiktól örökölt módszerrel zúzzák, pörkölik, őrlik és főzik sárgásfehér színűre a növényi zsiradékot az asszonyok, hogy aztán a piacon eladják.
Az ötnapos munka gyümölcse azonban nem valami kifizetődő Ghánában. Csupán nyolc ghánai cedit, körülbelül 560 forintot kapnak a sheavajért. Mindez hárommillió vidéki asszonyt érint a 30 milliós nyugat-afrikai országban.
Téved, aki az imperialista kizsákmányolást okolja ezért a helyzetért. Valójában a helyi viszonyok kényszerítik rabszolgamunkára a ghánai nőket – írja a BBC riportja.
Az egyik legnagyobb probléma a női-férfi viszonyban keresendő. A vidéki kisközösségekben a férjek gyakorlatilag teljes jogú urai a feleségeiknek. A kenyérkereső asszonyok esetében is így van ez. Sőt, nekik még a férj agresszivitását is el kell tűrniük.
A falu sem örül a sheafával dolgozó asszonyoknak. Hiába szerény a nyereség, sokszor szül irigységet. Ráadásul a legsikeresebbeket még boszorkánysággal is megvádolják.
Jelenleg az egyetlen segítséget a civilszervezetek jelentik. Jó néhányan tűzték zászlajukra a sheavajat előállító asszonyok támogatását. Ilyen például a négy éve alakult Star Shea szociális vállalkozás, amely nemcsak a hagyományos technikák fejlesztésén, de a munkakörülmények javításán is dolgozik.
Eleve korlátozott a profit, ha egy asszony egyszerre csupán 30 kiló sheadiót tud szüretelni. Ráadásul ahhoz is hosszú kilométereket gyalogol – legtöbbször mezítláb. Szintén hátrány, hogy a nagy nemzetközi láncok helyett, mint például a Body Shop, csak a helyi kisvállalkozásoknak tudják eladni a terméket. Ahhoz pedig, hogy ez változzon, már kormányzati segítségre volna szükség.
Kép: Wikipedia