A nászéjszaka után a kórházban ébredtem – könyvet írt az erőszakról egy volt gyerekfeleség

Zahra Yaganah 13 éves volt, amikor hozzáadták egy basáskodó, erőszakos férfihoz. Ma már író: könyve a családon belüli erőszakról szól Afganisztánban. Az élete pedig arról, hogy a nők is választhatnak.

Amikor kislány volt, anyja háromszor verte meg. Egyszer amikor leejtett egy poharakkal teli tálcát. Kétszer pedig akkor, amikor annyira elmerült az olvasásban, hogy odaégette az ebédet. A könyv Victor Hugo volt, A nyomorultak.

11 évesen odavolt az olvasásért. Afgán menekültként nőtt fel Iránban, leginkább arra tanították otthon, hogyan kell főzni. Vagyis asszonyként boldogulni. Később, amikor az élete az erőszak poklává vált, az olvasásba és a főzésbe menekült.

Minderről a könyvéből lehet tudni, amely hamar a bestseller-listák csúcsán kötött ki Afganisztánban. A tavasszal kiadott “Hamu fénye” részben fikció, részben memoár. Az elnyomásról, amitől az afgán nők szinte mindegyike szenved. Abban bízik, hogy a kötet segít nekik a kitörésben. “Elképzelhetetlen, hogy bármelyikük is ne találjon benne olyan részt, ami a saját élét tükrözi. A nők megtalálják az útjukat, bármennyire nehéz is ez” – mondja a brit Guardian-nek.

Szerinte tabudöntögtés nélkül ez nem megy. Írt hát részletesen a házasságon belüli szexuális erőszakról, a menstruációról, és az élethosszig tartó traumáról, amit a gyerekházasság okoz. Két szereplő jelenik meg a saját nevén a könyvben: az egyikük Zahra, a tini főhősnő, akit arra kényszerítettek, hogy 13 évesen férjhez menjen egy több mint kétszer annyi idős emberhez.

A férje gyakran durván elveri – mint ahogy az övé is tette. Aztán elveszi a téglaégetéssel keresett pénzét, hogy kábítószert vegyen belőle. A legmegrázóbb rész a nászéjszaka leírása. “Azt hittem, úgy kell  szolgálnom, mint egy királyt.” Kislányként fogalma sem volt a szerelemről és a szexről. Reggel egy kórházban ébredt.

Zahra kabuli otthonában.
Zahra kabuli otthonában.

“Gyűlöltem a házasságot, az éjszakát, a férj-feleség fogalmát, és mindent, aminek fájdalom volt a vége. A gyűlölet kényelmes ruha volt, amibe belebújhattam. Az esküvő után, amikor bekísértek minket a hálószobába, anélkül, hogy egy szót is váltottunk volna egymással, Szultánt az oldalamon találtam. Aztán hirtelen hatalmas fájdalom döfte át a testemet. Semmi többre nem emlékszem. Mikor kinyitottam a szemem, egy kórházi ágyon feküdtem” – írja.

Szerinte a nők felszabadításához mindkét nem szexuális felvilágosításán át vezet az út. A házastársi együttlét Afganisztánban sok nő számára nem jelent mást, mint szexuális erőszakot. Egy olyan országban, ahol a legtöbb férfit a legkevésbé sem izgatja, hogy mit gondol vagy mit érez a felesége, a könyvet nem csak a nők: a férfiak is olvassák. “Egyik ismerősöm nagyon figyel most, hogy véletlenül se legyen olyan, mint a durva és erőszakos szereplők. A felesége azt mondja: mióta elolvasta a könyvet, nagyon kedves lett. Néha még mosogatni is segít” – mondja nevetve az írónő.

A másik karakter, aki saját nevén tűnik föl a könyvben, Zahra lánya, Narges. Aki, mivel nagyon fiatalon hozta a világra, rendellenességgel született, és négyévesen meghalt.

Visszaköltöztek Herátba, Afganisztán nyugati tartományába. Ott Zahra választás elé került. Egy éjszaka, miután pénz nélkül ment haza, és a férje nem tudott hozzájutni a drogadagjához, arra ébredt két életben lévő gyermekével együtt, hogy égő ruhák veszik körül. Az ajtó be volt zárva, az ablakokon rácsok. Szerencsére a szomszédok kimentették őket. Beadta a válópert, ami nagyon radikális lépésnek számít Afganisztánban, és Kabulba menekült a gyerekekkel. Alkalmi munkákból élt, amíg egy barátja nem segítette be a tévébe, egy főzőműsorba. Újraépítette az életét, még színházban is játszani kezdett és nőjogi aktivista lett.

Ma a saját otthonában él a lányával és a fiával. Az udvaron egy kis piros Daewoo Matiz áll. Azzal viszi a gyerekeket hétvégeken piknikre. A lánya most annyi idős, mint amennyi ő volt, amikor férjhez adták.

A férj eltűnt az éltükből a válás után. Visszatért Iránba, letartóztatták drogcsempészésért, nyolc évre ítélték, de már szabadult. Zahra szerint nincs pénze utazni, nem kell tartani attól, hogy felbukkan, de azért még mindig próbálja elbátortalanítani a családot. Nemrégiben, 10 év után először, felhívta a lányát. De a most 32 éves Zahra azt mondja: nem hagyja többé megfélemlíteni magát, még ha a jelek szerint az afgán társadalom ezt várná is tőle. “Ha nőként hallatod a hangodat, a férfiak beléd fognak kötni. Azzal vádolnak, hogy ellenük beszélsz. Mindig meg fognak próbálni leállítani, ha a nőkért szólsz” – mondja.

Kiadója szerint Zahra Yaganah könyve az elmúlt évtized leggyorsabban szétkapkodott kötete Afganisztánban.

Fotó: The Guardian

2 hozzászólás ehhez a cikkhez

  1. Skultéti Istvánné

    Szeretném megkérdezni, hogy hol lehet ezt a könyvet megrendelni?

    Válasz
    • Karakai Ildikó

      Sajnos, úgy tűnik, csak Afganisztánban jelent meg. Utánanéztünk a nagy nemzetközi könyvportálokon, de nem találtunk olyant, amelyiken megrendelhető lenne.

      Válasz

Szóljon hozzá ehhez a cikkhez