Túl nagy lett az orosz-török barátság?

A tekintélyes amerikai napilap szerint senki sem számított arra, hogy a török-orosz kapcsolatok szélsőségesen megváltoznak, legalábbis nem azonnal, ez – úgy tűnik – pedig elég volt ahhoz, hogy aggodalmat váltson ki Nyugaton. Teljesen más hangvételben számol be a török sajtó a keddi eseményről, a barátság új korszakának kezdeteként értékelik Recep Tayyip Erdogan török államfő és Vlagyimir Putyin orosz elnök szentpétervári találkozóját.

A NYT felidézi írásában: Moszkvának és Ankarának a szíriai konfliktusban egymással ellentétes céljai vannak, Vlagyimir Putyin orosz elnök és Recep Tayyip Erdogan török államfő pedig “egymás torkának estek”, miután tavaly novemberben Törökország lelőtt egy orosz harci repülőt. Putyin akkor úgy nyilatkozott, hogy a törökök hátba támadták Oroszországot, és bocsánatkérést követelt Ankarától. Ezt a török kormány következetesen megtagadta. Moszkva végül szankciókat vezetett be Törökországgal szemben, a kapcsolatok pedig mélypontra kerültek.

Erdogannak a meghiúsított török puccskísérlet utáni első külföldi útja viszont Szentpétervárra vezetett, és a két államfő megállapodott a kétoldalú kapcsolatok helyreállításáról. A The New York Times szerint azonban bármilyen jövőbeli megállapodás a két ország között komoly következményekkel járhat a Közel-Keletre és Európára nézve. A szorosabb orosz-török kapcsolatok miatt feszültségek keletkezhetnek a NATO-ban, amit az orosz elnök örömmel ki is használna. Moszkva végső célja pedig az lehet – fejtegeti a lap -, hogy bevonja Törökországot befolyási szférájába, valamint az általa támogatott ázsiai biztonsági és gazdasági szervezetekbe.

Alekszandr Vasziljev, a Moszkvai Keleti Tanulmányok Intézetének orosz-török kapcsolatok szakértője szerint Erdogan Oroszországot a Nyugattal folytatott tárgyalásokban használhatja fel, mint adut. “Számára a fő cél a Nyugat, nem Oroszország” – mondta Vasziljev. Törökország nemcsak NATO-tag, de kulcsfontosságú szerepe van az Európába igyekvő menekültek számának csökkentésében is. Eközben Ankara és Washington között egyre feszültebbé tűnik válni a viszony amiatt, hogy az Egyesült Államok nem adta ki Törökországnak a puccskísérlet kitervelésével vádolt Fethullah Gülen hitszónokot, Erdogan legnagyobb ellenlábasát.

A lap idézi Elizabeth Trudeau-t, az amerikai külügyminisztérium szóvivőjét, aki az államfői szintű találkozóval kapcsolatban azt mondta: “nem hiszem, hogy egyáltalán kérdés volna az, hogy a kapcsolatunk Törökországgal meggyengülne emiatt.” Hozzátette azonban, hogy nem tekintik az eseményt “zéró összegű játéknak”, és azt hangoztatta: Törökország és Oroszország is az Iszlám Állam ellen harcol, és a két ország részt vesz a szíriai konfliktus rendezésére tett erőfeszítésekben.

“Sok a közös cél és érdek ott” – mondta Trudeau Szíriára utalva. A The New York Times viszont úgy véli: a Fehér Házat kellemetlenül érintette a Moszkva és Ankara közötti közeledés kilátása, habár nyilvánosan nem mondták ezt ki.

Az orosz vezetés kedden utalt arra, hogy az orosz erők hosszú távra rendezkedtek be Szíriában. Alekszandr Golc orosz katonai elemző szerint Oroszország jelezni kívánta, hogy kiáll – az Ankara által ellenzett – Bassár el-Aszad szíriai elnök mellett, és kész hosszú távon támogatni a damaszkuszi rezsimet a véres polgárháborúban.

A The New York Times szerint a szíriai konfliktussal összefüggésben Moszkva feltehetően azt szeretné Törökországtól, hogy zárja le határait a milicisták és fegyverek beáramlásának csökkentése végett, illetve változtasson az álláspontján, miszerint Aszadnak távoznia kell az elnöki tisztségből. Ankara ezzel szemben azt várja el Moszkvától, hogy hagyja abba a török támogatású felkelők bombázását, csökkentse a kurdoknak nyújtott támogatását, és hagyjon fel a civil lakosság elleni légitámadásokkal, ami emberek ezreit kényszeríti Törökországba menekülni.

A Sabah című vezető kormánypárti napilap Erdogannak azt a kijelentését emelte ki, amely szerint az Ankara és Moszkva közötti szálak még a korábbinál is erősebbre fonódnak majd. Az újság kiemelte, hogy a tárgyalás értelmében az együttműkődés széleskörű lesz, a védelemtől az energiaellátásig, az áruforgalomtól a turizmusig minden területre kiterjed.

Melih Altinok, a Sabah publicistája szerint Putyin titkos információkat osztott meg Erdogannal azokat az összeesküvőket illetően, akik a múltban szoros szövetségesnek számító két országot el akarták távolítani egymástól. Mehmet Barlas tárcaíró gondolatmenetében még tovább ment. Úgy vélte: ha már a július 15-i puccskísérletet követően egyértelművé vált Fethullah Gülen befolyása a török légierő tagjai között, akkor lehetséges az is, hogy az Egyesült Államokban önkéntes száműzetésben élő török hitszónok hálózata robbantotta ki a török-orosz viszályt tavaly november 24-én, amikor a török légierő lelőtt egy orosz vadászbombázót a szíriai határnál.

A Hürriyet című napilap szerint új korszak kezdődik a kétoldalú kapcsolatokban, amelyek szinte a mélypontról fordultak vissza. Az újság kiemelte, hogy a rendeződés heteken belül megkezdődhet. A Habertürk “tiszta lappal” induló konszolidációról írt. Az újság Putyin azon kijelentésére helyezte a hangsúlyt, amely szerint a két ország jó viszonya a világ stabilitásához járul hozzá. Több lap az építkezés időszakáról, egy stratégiai barátság megkötéséről számolt be. A Star és a Vatan ironikusan a “Hol is hagytuk abba?” kérdést tette fel címlapján. A lapok kedves gesztusként értékelték, hogy a szentpétervári találkozó munkavacsoráján Erdogan és Putyin kézfogását ábrázoló alátéteket helyeztek az asztalra.

A Sözcü című ellenzéki kemalista napilap úgy látta, hogy a két államfő “kézfogása riadalmat kelt a Nyugatban”. Az újság szerint a nyugati országokat aggodalommal tölti el, hogy Törökország “arcát kelet felé fordítja”. A Sözcü értékelésében Ankara és Moszkva kapcsolatai a találkozóval újból sínre kerültek.

Rahmi Turan, a lap vezető publicistája szerint Törökország előhúzta az orosz kártyát. “Csaknem az egész világ ellenünk van. Nagyon kevés a barátunk. A helytelen politika vezetett ide, de mindenkinek megmutattuk, hogy amikor a nemzetet fenyegeti veszély, képesek vagyunk összefogni” – fogalmazott. Az Erdogan és Putyin közötti fagyos szembenállás oldódása mindkét fél számára pozitív eredményeket szül majd, a fájdalmas sebek begyógyulnak. A közeledés Szíria szempontjából is reményt keltő. A Nyugattal való kapcsolataink napról napra feszültebbé váltak, Amerika és Európa nyomásának csökkentése érdekében a magára maradó Törökország most Oroszország felé fordította tekintetét – írta Turan.

Fotó: MTI/EPA

(Visited 1 times, 1 visits today)

Szóljon hozzá ehhez a cikkhez