Találós kérdés: Mi a közös a rózsaszínben és az űrkutatásban?

„Ezek a franciák nagyon sokat foglalkoztak a Holddal” – mondja az amerikai Gun Club elnöke az Utazás a Holdra című Verne-regényben. Valóban így van ez. Charles de Gaulle nem véletlenül alapította meg az Országos Űrkutató Központot (CNES) 1961-ben. A cél a francia katonai és polgári űrkutatás programjának megtervezése és végrehajtása volt. A ma már több helyszínen több mint kétezer embert foglalkoztató intézmény az európai közös űrkutatás egyik alapköve.

Az eredményekre méltán büszke Toulouse szívesen tárja a világ elé az űr és az űrkutatás titkait. Az űrvárosba (Cite de l’espace) 24 euróért léphet be egy felnőtt. Még mielőtt szívnánk a fogunkat a jó 7000 forintos jegyár miatt, vegyük észre a figyelmeztetést: szánjunk egy teljes napot a 2500 négyzetméteres komplexumra!

Tényleg kell rá ennyi, akár gyerekkel, akár a téma iránt érdeklődő felnőttel indulunk neki a kalandnak. Ne tántorodjunk meg, ha reggel tízkor kígyózó sorok állnak előttünk a jegypénztáraknál. Gyorsan haladnak és déltől gyakorlatilag kong az ürességtől az előcsarnok.

A jeggyel és a prospektussal a kezünkben hirtelen nehéz eldönteni, hol is kezdjük a túrát. Van űrkutatástörténeti kiállítás, a műholdak működését magyarázó interaktív emelet, meteorológiai terem.

A hatalmas kertben ott a csillagvizsgáló, az 53 méteres Ariane 5 hordozórakéta, egy Szojuz űrkapszula, amibe bele lehet bújni és a Mir űrállomás élethű mása, amin végig lehet sétálni.

Aztán ott a kifejezetten gyerekeknek szánt bázis, ahol óvodások és kisiskolások nyelvén érthető például, mi is az a szkafander. A planetáriumban csillagképeket magyaráznak és filmeket vetítenek, de nem mindegyikhez van angol fordítás. Illetve az is könnyen megesik, hogy a többórás nézelődés után álomba merülünk a csillagfényes boltozat alatt.

Az űrváros ajándékbolttal is kecsegtet, de igazán semmilyen érdekes szuvenír nincs benne. Akaratos ötévesek nem zaklatták szüleiket, hogy ezt vagy azt vegyék meg. Az Asztronauták bárjában bár van gyerek menü, űrkajára ne számítsunk. A dél-franciaországi konyha szerepel az étlapon. Egyébként sem kötelező itt enni, több piknik-terem is van, ahol elfogyaszthatjuk az előrepakolt elemózsiát.

Az egész napos űrcsavargás legelején egy dologra érdemes odafigyelni: Úgy osszuk be az időnket, hogy ne kelljen hosszú sorokat várnunk a méltán népszerű centrifuga-széknél vagy a holdjárást szimuláló szerkezetnél. Az űrváros helyszíni alkalmazottja készségesen elárulja, körülbelül hány óra múlva érdemes visszatérnünk.

Főkép: Figyelem, robbanó rakéták! (Képek: TCsO)