170 év hullámsír után még mindig úszna Franklin megkerült hajója
Idén éppen 170 éve annak, hogy a 19. század egyik legismertebb expedíciójának két hajója, fedélzetén egy sztárfelfedezővel valahol Kanada partjainál köddé vált. Az expedíció sorsa azóta is rejtély az emberiség számára. Ugyan sejteni lehetett, hogy mi történt az 1800-as évek derekán, végső bizonyítékra még csak most leltek rá egy robot tengeralattjáró segítségével.
Sir John Franklin nagyban hozzájárult a 19. századi térképek fejlesztéséhez, hiszen élete során számos, addig ismeretlen helyet fedezett és térképezett fel. 1846-ban azt tűzte ki feladatul, hogy az Északi-sark egyik ismeretlen területét vésse fel a térképre: az Atlanti-óceánt a Csendes-óceánnal összekötő északnyugati átjárót kellett volna elérnie. Az expedíció két hajója, az Erebus és a Terror Franklinnel és a 128 fős legénységgel egy ideig a tervek szerint haladt az úton, ám 1846 telén a jég fogságába estek a Vilmos király-sziget mellett, a kanadai Victoria-szorosban.
A két hajónak itt kellett átvészelnie két telet, ami jelentősen megtizedelte a legénységet. Maga Franklin is itt hunyt el a megtalált feljegyzések szerint. A legénység tagjainak halálát a vizsgálatok szerint a hideg, az éhség, a skorbut, a tüdőgyulladás vagy az ólommérgezés okozhatta. A csontokon talált vágások alapján arra is következtetnek a tudósok, hogy valószínűleg kannibalizmusra kellett vetemedniük az éhhalás szélén álló matrózoknak. A tél elmúltával a legénység maroknyi megmaradt része még útnak indult, mivel azonban több száz kilométerre voltak bármilyen lakott területekről, egyikük sem élte ezt túl.
A Franklin-expedíció köddé válása természetesen nagyon is foglalkoztatta odahaza az angolokat, még negyven évvel később, az 1880-as években is küldtek hajókat a Terror és az Erebus felkutatására – sikertelenül. Találtak ugyan holttesteket, használati tárgyakat, ám a két hajót mintha elnyelte volna a Föld. Száz évvel később, az 1980-as években ugyan sikerült rekonstruálni a történet nagy részét az exhumálásoknak köszönhetően, de a hajók továbbra sem voltak meg. Egészen 2014-ig, amikor a kanadai archeológusok a sziget közelében rábukkantak az Erebus meglepően jó állapotban levő roncsaira.
Újabb két év kellett hozzá, hogy a 170 éves történet végleg megoldódjon: mindössze 46 méterre az Erebustól idén szeptemberben megtalálták a Terrort is. A hajó elhelyezkedése átírhatja az eddig rekonstruált történetet, ugyanis egyáltalán nem ott volt, ahol számítottak rá, hanem 96 kilométerrel arrébb. Ráadásul a süllyedés jellege és a hajó fekvése is új megvilágításba helyezi az expedíció vesztét. Adrian Schimonowski, a kanadai kutatócsoport vezetője szerint a legénység megmaradt része, miután elhagyta a hajót, még visszatért, és haladt vele egy ideig, ám utána ismét a Terror elhagyására kényszerültek.
Sammy Kogvik, a csoport egyik tagja ráadásul rejtélyes anekdotát is fűzött a hajó megtalálásához. Hat évvel ezelőtt éppen azon a helyen horgászott, ahol most rábukkantak a Terrorra. A befagyott vízből egy furcsa fagerenda állt ki, amellyel le is fényképezkedett, ám otthon sehol sem találta a gépet. A helyi őslakos inuitok a tragédiával kapcsolatban sokat emlegették azokat a gonosz szellemeket, akik vélekedésük szerint Franklinék vesztét okozták, Kogvik pedig babonából egészen idén szeptemberig nem mert szólni senkinek.
Amikor viszont történetét Schimonowski meghallotta, a kutatást erre a területre vitte – az eredmény pedig magáért beszél. A kutató „tökéletes időkapszulának” nevezte a meglelt hajót, utalva ezzel arra, hogy a belsejében szinte érintetlen állapotban találtak meg egyes helyiségeket. A konyhában ép bútorokra, bennük tányérokra, borospalackokra és konzervekre is bukkantak, a kapitányi kabin ablakai pedig még mindig sértetlenül tartják magukat. Schimonowski szerint ha kiemelnék a hajótestet és kiszivattyúznák belőle a vizet, százhetven évnyi hullámsír-nyugalom után még most is úszna a Terror.
(forrás: The Guardian)