Az üzbég titkosszolgálat elől külföldön sincs menekvés – AI

A Bárhol is vagy, megtalálunk című jelentés hét, Üzbegisztánban élő vagy külföldre menekült ember példáján keresztül mutatja be, milyen hatással van a kormány jogellenes megfigyelési programja az emberek életére. Az esetek között van egy Svédországban élő menekült története, akinek az Üzbegisztánban élő családtagjaival való kapcsolattartását ellenőrizték, illetve egy újságíró, akinek egészen Franciaországig kellett menekülnie a titkosszolgálat zaklatása elől.

“A jelentés arról szól, hogy milyen hatással van az Üzbegisztánban és a külföldön élő üzbég emberek jogaira a tömeges megfigyelés” – mondta Joshua Franco, az Amnesty International emberi jogokkal és technológiával foglalkozó kutatója. “Az üzbég hatóságok olyan környezetet teremtettek, ahol a tömeges megfigyelés nagyon komoly jogkorlátozó hatással van a jogvédőkre, újságírókra és politikai aktivistákra. De még az országon kívül is érezni a megfigyelések hatásait. Az ettől való félelem családokat választ szét, mivel a menekültek félnek kapcsolatba lépni a szeretteikkel, nehogy veszélynek tegyék ki őket is.”

A jelentésben szerepel az üzbég politikai ellenzék egyik tagjának, Dilshodnak (nem a valódi neve) a története, aki jelenleg Svédországban él menekültként. Üzbegisztánban maradt családja többé nem mer kapcsolatba lépni vele, miután a telefonbeszélgetéseik után a rendőrség többször meglátogatta őket. A haldokló nagynénjét a titkosszolgálat kereste fel, miután telefonon beszélt az unokaöccsével.

Dilshod ezt mesélte az Amnesty International-nek: “Ha felhívjuk a családunkat, rokonainkat és barátainkat, mindent hallani fognak, ezt jól tudjuk. Nekünk, Svédországban élőknek nem lesz bajunk, de az otthon maradtaknak könnyen bajuk származhat ezekből a beszélgetésekből.”

Üzbegisztánban bevett gyakorlatnak számít, hogy a hatóságok a gyanúsítottak családtagjait zaklatja és őket helyezi nyomás alá, hogy így szerezzen be információkat.
2014 végén a Berlinben élő Galima Bukharbaeva emailezését feltörték. Galima a független UzNews.net oldal szerkesztője volt. Amikor a magánlevelezését kitették különböző üzbég honlapokra, a vele titokban együttműködő helyi újságírók lelepleződtek le és veszélybe kerültek.

Az egyik ilyen újságírónak, Gulasal Kamolovának a fenyegetések hatására 2015-ben el kellett menekülnie az országból. 11 hónapja Franciaországban él, ez idő alatt egyszer sem lépett kapcsolatba a családjával. Mielőtt elhagyta az országot, a titkosszolgálat emberei azt mondták neki: “bárhol is vagy, mi megtalálunk.”

Gulasal Kamolova így foglalta össze az Amnesty-nek az érzéseit: “Igazából nem félek. Nincs mit veszítenem a munkámon kívül, a munkám pedig itt van. Ez a válaszom mindarra a fenyegetésre és üldözésre, amit az üzbég titkosszolgálattól kaptam. Nem félek tőlük, bár tudom, hogy itt is itt vannak. Nem érzem magam biztonságban, de nem is félek.”

Nemcsak Kamolovának és más újságíróknak kellett elmenekülni otthonról az emailezés feltörése után, de az Uznews.net oldalt is be kellett zárni. Egy másik esetben a jogvédő Dimitrij Tikhonovnak azután kellett elmenekülnie, hogy a személyes adatait nyilvánossá tették és büntetőeljárással fenyegették meg.

Az üzbég kormány olyan jogi környezetet teremtett, amelynek egyetlen célja, hogy minél szélesebb körben lehessen embereket megfigyelni, ezzel pedig megsérti az emberi jogi előírásokat. A kormány közvetlenül hozzáfér a telekommunikációs adatokhoz és semmilyen felhatalmazásra nincs szüksége számos megfigyelési mód alkalmazásához.
“Az üzbég rendszerben a megfigyelés vagy az attól való félelem nem a kivétel, hanem a főszabály” – mondta Joshua Franco.

“Az üzbég emberek folyamatos rettegésben élnek, hiszen minden egyes telefonhívásuk, emailjük vagy SMS-ük a hatóságoknál köthet ki. Elviselhetetlen és elfogadhatatlan az emberek életének és szabadságának ilyen fokú korlátozása. A kormánynak változtatni kell a jelenlegi szabályozáson, és összhangba kell hoznia a nemzetközi sztenderdekkel. Legalább annyit kellene tennie, hogy a személyes adatokhoz való hozzáférést csak bűncselekmény megalapozott gyanúja esetén engedi, és akkor is csak bírósági engedély alapján.”
Háttér

A tömeges megfigyelés csak még elnyomóbbá tette a jogvédőkkel, újságírókkal és politikai aktivistákkal szemben már így is rendkívül ellenséges üzbég környezetet. Az elmúlt években az Amnesty International számos durva jogsértést – a többi között önkényes fogvatartást és széleskörű hatósági (rendőri és titkosszolgálati) kínzást dokumentált az országban.

Jogvédőknek, a kormány kritikusainak és független újságíróknak kellett elmenekülniük az országból a titkosszolgálat és a hatóságok letartóztatásai, zaklatásai és megfélemlítései elől.

Azt a kevés embert, aki még az országban van, rendszeresen ellenőrzik egyenruhás vagy civil ruhás rendőrök és titkosszolgálati tisztek. A jogvédőket és újságírókat gyakran rendelik be a helyi rendőrkapitányságokra vallomást tenni, helyezik őket házi őrizetbe vagy tiltják meg számukra, hogy külföldi diplomatákkal találkozzanak vagy részt vegyenek békés tüntetéseken. Gyakran bántalmazzák őket a rendőrök vagy olyan emberek, akik nagy valószínűséggel a titkosszolgálatnak dolgoznak.

Demeter Áron / Amnesty International

Fotó: Bukhara / Flickr