Elsőként Gyarmati István, a Demokratikus Átalakulásért Intézet (ICDT) igazgatója bár elismerte, hogy Vlagyimir Putyin kóstolgatta a Nyugatot az elmúlt időszakban, szerinte azonban nem ez a legnagyobb probléma jelenleg. Az Iszlám Állammal szemben mindenképpen össze kell fognia a Nyugatnak és Moszkvának. A Kaukázus és Közép-Ázsia iszlám népessége miatt Oroszország erősen érintett a kérdésben, ezért Putyinnak előbb-utóbb be kellene fagyasztania a kelet-ukrajnai konfliktust.
Rácz András, a Finn Külügyi Intézet kutatója a kelet-ukrajnai harcok intenzitásának csökkenésével kezdte beszédét. Miközben Kijev katonailag képtelen visszaszerezni ezeket a területeket, politikai, gazdasági és biztonsági vesztesége egyre nő. Mivel ez Moszkvára is igaz, feltételezte, hogy az olcsóbb megoldás érdekében Vlagyimir Putyin be fogja fagyasztani a konfliktust. Hogy azután lehet-e egy második Dnyeszter-menti terület Luhanszkból és Donyeckből? A moderátori kérdésre röviden ismertette a két eset közötti különbségeket, ami alapján Kelet-Ukrajna sokkal nehezebb helyzetben van, mint a masszív gazdasági károktól mentes moldovai szakadár terület.
A gazdasági szempontot megvilágító Deák Andrásnak, a Világgazdasági Kutatóintézet kutatójának egy jó és egy rossz híre volt. A jó, hogy láthatólag beértek a nyugati büntetőintézkedések Moszkvával szemben. A valutaválság már némi fényt sejtet az alagút végén. Viszont az orosz gazdaság problémái a FÁK államokat is erősen befolyásolhatják, beleértve Kijevet is. Ukrajna 10 százalékkal többet exportál ezekbe az országokba, mint az Európai Unióba.
Végül Kováts Roland, az amerikai PACT szervezet ukrán irodájának igazgatója, az ukrán társadalom változásairól beszélt, amely ennek ellenére az egyik legproblematikusabb Európában. Bár válságos képet vázolt az egészségügyi- és nyugdíjrendszerről, valamint a mindent átható korrupcióról, a folyamatosan alakuló újabb és újabb intézmények miatt pozitív változást prognosztizált.
A rövid elemzések után elsőként Ukrajna Magyarországi Nagykövetségének ideiglenes ügyvivője, Mihajlo Junger szólalt fel. Az ukrán kormány terveinek hivatalos ismertetése mellett finoman figyelmeztetett az elméleti szakemberek és a politikusok, diplomaták munkája közötti különbségekre.
Nála jóval határozottabban fogalmazott Roman Kowalski, Lengyelország budapesti nagykövete. A történelmi tapasztalatokra hivatkozva leszögezte, Oroszország bármit annektál, ha arra lehetősége nyílik. Szerinte nem szabad olyan távolságtartóan és leegyszerűsítően szemlélni az ukrajnai eseményeket, mint például egy közép-afrikai ország esetében. Tudatosítani kell, nem valamiféle távoli dologról van szó, Ukrajna a szomszédunk. Mivel mi is érintettek vagyunk a kérdésben, megegyezésre kell törekednünk.
Mennyire van azonban beleszólásunk, firtatta Bársony András, volt kijevi magyar nagykövet. A nap legpesszimistább felszólalója leginkább az ukrajnai korrupcióval vívott harcot vélte reménytelennek. Szerinte, ha Kijevben tényleg állami feladatot bíznak Grúzia korábbi elnökére, Mihail Szaakasvilire, az a kecske és a káposzta tipikus esete.
Rácz András erre adott válaszát, miszerint tetszik, vagy sem, a jelenlegi kijevi vezetést egy többé-kevésbé demokratikus választás alakította, Gyarmati István egy amerikai anekdotával folytatta. Tény, hogy a két világháború között az Egyesült Államoké volt az egyik legkorruptabb társadalom, ahol a gazdagok nem szerették a kérdést: hogy szerezted az első milliód? Ugyanakkor később éppen ők alapozták meg a korrupciót hatékonyan kezelni tudó fékeket. Bár nehéz megérteni, hogy a kapitalizmus egyik építőköve a korrupció, szerinte mégis csak szembe kell néznünk a szomorú ténnyel, mert az illúzió még rosszabb.
(Kép: Europress/AFP)