Kormánytanácsadó lett az írástudatlan motoros mentő

Karimul Hakk 53 éves, írástudatlan és egy teaültetvényen dolgozik. Most mégis az indiai védelmi minisztérium tanácsadója lett.

Hogy milyen tanácsokat ad az indiai hadsereg irányítóinak Karimul Hakk? Azt segít eldönteni, hogyan szállítsák el a sebesült katonákat az ország Isten háta mögötti vidékeiről anélkül, hogy a mentők érkezésére várnának. Hisz ebben alighanem neki van a legnagyobb gyakorlata egész Indiában: két évtizede önként szállítja Nyugat-Bengáliában motorkerékpárján a halál szélén álló, balesetben megsérült vagy beteg embereket úttalan utakon a kórházba. Kék villogóval is felszerelte a járművét. Több ezren köszönhetik már neki, hogy időben eljutottak az orvoshoz. Még életében legendává vált.

Tavaly az egyik legmagasabb polgári kitüntetést, a Padma Shrit is megkapta az államelnöktől, a legnagyobb médiafigyelem és ünneplés közepette. Neve India legtávolabbi vidékein is ismertté vált. Most pedig a hadsereg hasznosítja a tapasztalatait. A titkot, hogyan lehetne a sebesült katonákat sáros utakon, erdőkben és vízzel elárasztott területeken, vagyis ott, ahol utak nem léteznek, eljuttatni a kórházba. Ő pedig nem takarékoskodik a javaslatokkal, bár azt mondja, igazán nem tud sok tanácsot adni. Hacsak azt nem, hogy szereljék fel a kerékpárokat életmentő oxigénhengerekkel és sóoldattal a határvidékeken, ahol szükség lehet a sebesültek evakuálására. Szerinte a kétkerekűek jelenthetik a különbséget élet és halál között – ezek ugyanis sokkal gyorsabban tudnak közlekedni a négykerekűeknél ott, ahol nincsenek rendes utak.

Az indiai média arról számolt be, hogy Karimul Hakk 1998 óta körülbelül 3 ezer embert vitt a motorján kórházba. Semmit sem kért ezért, pedig a benzinár egyre nő és átlagban 50 kilométert robog egy-egy úton. Egyszer kígyóharapással szállított egy férfit a klinikára, amikor meglátta, hogy a dugóban vesztegel egy mentőautó, benne egy másik, szintén kígyó marta beteggel. Az ő utasa életben maradt, a forgalomban bent ragadt mentőé nem.

Hakk édesanyja tragikus halála után kezdett bele egyszemélyes mentőszolgálatába. Az asszony szívrohamot kapott a falujában és nem volt mentőautó, hogy a legközelebbi kórházba vigye. A szeme előtt halt meg. “Megtettem mindent, ami tőlem telt, de nem tudtam mentőt szerezni, hogy megmentsem. Akkor tudatosult bennem, hogy milyen életveszélyben élnek az emberek a világtól elzárt vidékeken, főként az erdők mélyében fekvő falvakban” – mesélte egy interjúban. Eltökélten félretett minden nélkülözhető rúpiát és vett egy használt motorkerékpárt. Azóta 20 év telt el és több ezer ember kapott az életre második esélyt.

Forrás és fotó: Al Arabiya

Szóljon hozzá ehhez a cikkhez