Populista költségvetés Rómában – szigor Brüsszelben

A brüsszeli bizottság számára elfogadhatatlan az új olasz költségvetés – jelentette ki Jean-Claude Juncker, aki hangsúlyozta: az olaszok úgy költekeznének, mintha nem lennének nyakig eladósodva.

Brüsszel ugyanakkor nem akar összeveszni Rómával, hiszen Olaszország az euróövezet harmadik legerősebb gazdasága, vagyis komoly tényező az Európai Unióban.

Ne azért csináljatok realista költségvetést, mert Jean-Claude Juncker azt akarja, vagy a nemzetközi pénzügyi körök ezt várják el Olaszországtól, hanem mert ez a vállalkozók és a bérből és fizetésből élők  érdeke Itáliában! – írja vezércikkében a Corriere della Sera abból az alkalomból, hogy október 15-én járt le a határidő, ameddig be kellett mutatni a jövő évi költségvetést az Európai Uniónak. Mario Draghi, az Európai Központi Bank olasz főnöke ugyanerre hívja fel a populista pártok figyelmét: nyugodtan, a józan ész alapján kell költségvetést készíteni, nem pedig érzelmi alapon. Márpedig a jobb- és baloldali populista pártokból álló kormánykoalíció épp ilyen költségvetés- tervezetet  állított össze Rómában. A költségvetés hiányát a GDP 2,4%-ban határozták meg, ez a háromszorosa annak, amit a korábbi baloldali kormány megpróbált elérni. Mindezt egy olyan országban, ahol több mint 1.400 milliárd euró az államadósság és állandóan növekszik.

Melyik család tervez így, ha ekkora az adóssága?

Ezt a kérdést teszi fel a Corriere della Sera vezércikke, mely felelősségtudatot sürget a kormánykoalíciótól. Csakhogy Matteo Salvini a Liga és Luigi di Maio az Öt csillag nevében egymást múlja felül a demagóg ígéretekben, miközben elszántan támadják a “brüsszeli bürokráciát “. Matteo Salvini odáig ment el, hogy azzal vádolta meg az Európai Unió vezérkarát: ők tették tönkre Itáliát!

Olaszország gazdasága a nagy pénzügyi válság, vagyis 2008 óta stagnál, az életszínvonal növekedése megállt. Az állam képtelen volt a szokásos konjunktúraélénkítő csomagokkal növekedést gerjeszteni, mert egészen egyszerűen elfogyott a pénze. Épp ezért győzött a két populista párt márciusban. Most pedig úgy ígérgetnek, mint a régi szép időkben: mindenkinek jutna valami az állami mannából. Évtizedekig így ment ez Itáliában, ezért is tart ott az ország, hogy az euróövezet idegesen figyeli: mikor csúszik meg a hatalmas adósságpiramis, melyet azután a többi tagállamnak kellene valahogy megállítania a lejtőn. Görögország esetében ez annak idején azért sikerülhetett, mert a görög gazdaság kicsi az eurózóna egészéhez képest. Ám Itália az euróövezet harmadik legnagyobb gazdasága. Mi lesz, ha a kamatlábak emelkedni kezdenek?

Trump őrültségnek nevezte a kamatláb-emelést, de a pénzügyérek megtapsolták érte a Fed főnökét Bali szigetén. Michael Powell lassan, de biztosan emeli a kamatlábat annak ellenére, hogy ez megingatja az amerikai tőzsdét és sok sérülékeny államot – köztük például Argentínát vagy  Törökországot – pénzügyi válsághelyzetbe sodorhat. Az amerikai kamatlábemelés lassan átgyűrűzhet Európába is…

Ki ad kölcsön egy populista kormányzatnak, amely felelőtlenül ígérget?

Ezt kérdezik a realisták Olaszországban éppúgy, mint az Európai Unió többi tagállamában és persze Brüsszelben is. Mario Draghi is arra utalt: a kamatlábemelés még jobban visszafogja a gazdasági növekedést, hiszen drágítja a hiteleket. Megengedheti-e ezt magának Itália? Józan gazdasági számítás szerint nem. Csakhogy politikailag épp azért  választották meg a populista kormányzatot, hogy ne fogadja el a realitást. Róma és Brüsszel róka fogta csuka helyzetbe került egymással: mind a kettő tudatosan félreérti a másikat. Brüsszelben is tisztában vannak azzal, hogy Itália népe a tíz szűk esztendő után életszínvonal-emelést vár. Rómában is tudják, hogy ennek nincs realitása. De ki mondja ezt meg a frusztrált választóknak, akik egyre inkább búcsút intenek a hagyományos pártoknak, hogy populista népvezérek ígéreteiben bízzanak Itáliában?

Szóljon hozzá ehhez a cikkhez