Populista költségvetés Rómában – szigor Brüsszelben

Brüsszel ugyanakkor nem akar összeveszni Rómával, hiszen Olaszország az euróövezet harmadik legerősebb gazdasága, vagyis komoly tényező az Európai Unióban.

Ne azért csináljatok realista költségvetést, mert Jean-Claude Juncker azt akarja, vagy a nemzetközi pénzügyi körök ezt várják el Olaszországtól, hanem mert ez a vállalkozók és a bérből és fizetésből élők  érdeke Itáliában! – írja vezércikkében a Corriere della Sera abból az alkalomból, hogy október 15-én járt le a határidő, ameddig be kellett mutatni a jövő évi költségvetést az Európai Uniónak. Mario Draghi, az Európai Központi Bank olasz főnöke ugyanerre hívja fel a populista pártok figyelmét: nyugodtan, a józan ész alapján kell költségvetést készíteni, nem pedig érzelmi alapon. Márpedig a jobb- és baloldali populista pártokból álló kormánykoalíció épp ilyen költségvetés- tervezetet  állított össze Rómában. A költségvetés hiányát a GDP 2,4%-ban határozták meg, ez a háromszorosa annak, amit a korábbi baloldali kormány megpróbált elérni. Mindezt egy olyan országban, ahol több mint 1.400 milliárd euró az államadósság és állandóan növekszik.

Melyik család tervez így, ha ekkora az adóssága?

Ezt a kérdést teszi fel a Corriere della Sera vezércikke, mely felelősségtudatot sürget a kormánykoalíciótól. Csakhogy Matteo Salvini a Liga és Luigi di Maio az Öt csillag nevében egymást múlja felül a demagóg ígéretekben, miközben elszántan támadják a “brüsszeli bürokráciát “. Matteo Salvini odáig ment el, hogy azzal vádolta meg az Európai Unió vezérkarát: ők tették tönkre Itáliát!

Olaszország gazdasága a nagy pénzügyi válság, vagyis 2008 óta stagnál, az életszínvonal növekedése megállt. Az állam képtelen volt a szokásos konjunktúraélénkítő csomagokkal növekedést gerjeszteni, mert egészen egyszerűen elfogyott a pénze. Épp ezért győzött a két populista párt márciusban. Most pedig úgy ígérgetnek, mint a régi szép időkben: mindenkinek jutna valami az állami mannából. Évtizedekig így ment ez Itáliában, ezért is tart ott az ország, hogy az euróövezet idegesen figyeli: mikor csúszik meg a hatalmas adósságpiramis, melyet azután a többi tagállamnak kellene valahogy megállítania a lejtőn. Görögország esetében ez annak idején azért sikerülhetett, mert a görög gazdaság kicsi az eurózóna egészéhez képest. Ám Itália az euróövezet harmadik legnagyobb gazdasága. Mi lesz, ha a kamatlábak emelkedni kezdenek?

Trump őrültségnek nevezte a kamatláb-emelést, de a pénzügyérek megtapsolták érte a Fed főnökét Bali szigetén. Michael Powell lassan, de biztosan emeli a kamatlábat annak ellenére, hogy ez megingatja az amerikai tőzsdét és sok sérülékeny államot – köztük például Argentínát vagy  Törökországot – pénzügyi válsághelyzetbe sodorhat. Az amerikai kamatlábemelés lassan átgyűrűzhet Európába is…

Ki ad kölcsön egy populista kormányzatnak, amely felelőtlenül ígérget?

Ezt kérdezik a realisták Olaszországban éppúgy, mint az Európai Unió többi tagállamában és persze Brüsszelben is. Mario Draghi is arra utalt: a kamatlábemelés még jobban visszafogja a gazdasági növekedést, hiszen drágítja a hiteleket. Megengedheti-e ezt magának Itália? Józan gazdasági számítás szerint nem. Csakhogy politikailag épp azért  választották meg a populista kormányzatot, hogy ne fogadja el a realitást. Róma és Brüsszel róka fogta csuka helyzetbe került egymással: mind a kettő tudatosan félreérti a másikat. Brüsszelben is tisztában vannak azzal, hogy Itália népe a tíz szűk esztendő után életszínvonal-emelést vár. Rómában is tudják, hogy ennek nincs realitása. De ki mondja ezt meg a frusztrált választóknak, akik egyre inkább búcsút intenek a hagyományos pártoknak, hogy populista népvezérek ígéreteiben bízzanak Itáliában?