Pakisztán nem tanult a maga „szeptember tizenegyedikéjéből”

Karacsiban 2012-ben lett elátkozott dátum a „09.11”: 255-en haltak meg egy textilgyári tűzben.

 

A legnépesebb pakisztáni nagyváros egyik ipari negyedében, az Ali Entreprise nevű textilgyár raktárában ütött ki a tűz. Villámgyorsan terjedtek a lángok, gyorsan elérték a géptermet is. A dolgozók pánikba estek, de az ezer munkás közül 255 nem tudott kimenekülni: elégtek vagy megfulladtak a füstben. Kiderült, hogy nem volt elég vészkijárat, az üzemben sokkal több gép volt, mint amennyi elvileg lehetett volna és a dolgozókat senki nem készítette föl arra, mit kell tenni veszély esetén. Pedig az üzem pár héttel a tűz előtt kapott egy gyönyörű, pecsétes bizonyítványt a város munkaügyi főhatóságától. A papíron az állt, hogy az Ali Entreprise minden biztonsági előírásnak megfelel. A cég főnöke ezt a bizonyítványt egyszerűen megvette, a korrupt ellenőrök nem is látták belülről az üzemet, de pénzért kiállították az igazolást. Ennek ellenére még senkit nem ítéltek el, a két év fél évvel ezelőtti katasztrófa felelősei közül- derül a Les Echos című francia gazdasági lap helyszíni riportjából. Korrupciós pénzekkel az pakisztáni igazságszolgáltatás is a végtelenségig lassítható. A 255 halálos áldozat hozzátartozói együttesen összesen 1,3 millió euró gyorssegélyt kaptak. Ez nevetséges összeg, a teljes kártérítésre egyelőre csak ígéret van. Azóta néhány pakisztáni üzemben javult munkabiztonsági helyzet, tartottak itt-ott katasztrófa gyakorlatot. Volt egy újabb tűzeset Karacsiban, amely nem követelt áldozatokat, mert időben kiürítették az üzemet. De a legtöbb üzemben nem változtak a körülmények: a munkások elképesztő körülmények között gyártják az Európában is forgalomba kerülő divatcikkeket – havi nyolcvan eurónak megfelelő bérért. És ők szerencsésnek érzik magukat, hogy egyáltalán van munkájuk. Azóta a másik nagy dél-ázsiai textil központban, Bangladesben volt egy még súlyosabb textilgyári tűz és épületomlás 1100 halottal. A termékeket rendelő és felvásárló nagy európai divatcégek igyekeznek nyomást gyakorolni a helyi üzemek vezetőire. De ez vagy hat, vagy nem. Viszont az alacsony munkabér extraprofitot hoz az európai cégeknek is, és végül is ez a döntő szempont. Pakisztánban meg Bangladesben pedig az döntő tényező, hogy e két ország kivitelében a textilipar a legfontosabb, a teljes pakisztáni exportnak például hatvan százalékát teszik ki a ruházati cikkek. És nincs olyan súlyos üzemi baleset, hogy másnap ne állnának sűrű sorokban a munkára jelentkezők. (Fotó:AFP, illusztráció)

(Visited 1 times, 1 visits today)

Szóljon hozzá ehhez a cikkhez