„Lenocskának hívják a 117. unokámat. Ő az én kései fiam, Matvej kislánya. Igazából Matvej a legkisebb gyermekem, a 13. és még csak 39 éves, amikor született, én 40 voltam, ezért hívom késeinek” – büszkélkedett az új családtaggal a novokuznyecki Sapoval nagypapa a The Siberian Times cikkében.
A meglehetősen karakán 79 éves férfi jó humorú és pozitívan szemléli az életet. Akárcsak felesége, Klaudia, ő is Ukrajnában született, családjuk bányászként, illetve száműzöttként érkezett Szibériába. Miután összeházasodtak, sorban jöttek a gyerekek, és egyre többször hallották a kérdéseket: Miért kell nektek ilyen sok? Hogyan etetitek, hogyan nevelitek őket? A szülőotthonban még az abortuszt is felajánlották az anyának.
„Megfőzök egy tál krumplit, az asztalra borítom, és aki nem vesz, az éhen marad” – válaszolta viccelődve a kétkedőknek egy interjúban még az 1980-as években. „Valójában a földből élünk” – magyarázza Alekszej nagypapa, és hozzáteszi: nem isznak, sem bort, sem vodkát, de még pezsgőt sem. Nem is dohányoznak, mindenki szorgos és nem szívesen vásárol hitelbe. „Ne adj kölcsön, az olyan, mintha felakasztanád magad!” – hangzik a következő életvezetési tanács.
Az egyetlen szomorúság, hogy ezt a nagy áldást nem azzal a feleségével élvezi már a nagypapa, aki megszülte neki a 13 gyermeket. Klaudia évekkel ezelőtt meghalt. A második feleség 12 éve érkezett, aki szintén özvegy, de csak egy fia volt.
Sokakban felmerül, vajon hogyan jegyzi meg azt a sok-sok nevet az idősödő Alekszej. Bár külön rendszert dolgozott ki erre, jegyzetfüzete is van, amelyben mindenkiről külön fejezetet vezet, és benne vannak a születésnapok is.
Kép: Europress/AFP