Próbára teszi a vegyes házasságokat a szíriai válság

Manapság már nincs olyan család Szíriában, amelyet nem érintett volna a több mint négy éve tartó polgárháború. Vannak, akik elmenekültek az országból, mások a szeretteiket vesztették el a súlyos válságban, miközben próbálják túlélni a mindennapokat. A legtöbb megpróbáltatás a vegyes házasságokban élőket éri.

„Szunnita családból származom, szüleim jelenleg is Homszban élnek. Amikor még az egyetemen tanultam, egy fiatal fiúval ismerkedtem meg, aki az alavita közösség tagja. Egybekeltünk és boldogan éltünk, mivel mindkét család támogatott minket, legalábbis a borzalom kezdetéig” – nyilatkozta az al-Monitornak egy szunnita nő, aki már elhagyta a várost, miután egy tüzérségi lövedék a földig rombolta a házukat. Ezenfelül azért sem maradhattak ott, mert túl sok fenyegetést kaptak, leginkább a lány testvéreitől, hogy „levadásszák Aszad kutyáját (vagyis az alavita férjét) és a lánytestvérüket szunnitához adják majd hozzá.

Ilyen és ehhez hasonló történetek sajnos a mindennapi élet részei lettek Szíriában. Mivel 2011 előtt is gyakori volt a szunnita és síita vallási felekezet tagjai között a házasság, ráadásul a keresztényekkel is kötöttek házasságot, ezért nagyon sok párt, házasságot és családot érint súlyosan a több mint négy éve tartó polgárháború. Nem egy párkapcsolat válással vagy szakítással végződött, amikor az egyik felet arra kényszerítették: válasszon a családja vagy a szerelme között.

A legszerencsésebbek elhagyták már Szíriát és valahol külföldön próbálnak megélni, s talán egyszer visszatérnek az országba. A legnagyobb gondot az jelenti, hogy a szíriai bíróságok sem ismerik el az olyan házasságokat, ahol a menyasszony szülei nem adják az áldásukat az esküvőhöz. Ezért gyakran előfordul, hogy a párok azért menekülnek Törökországba vagy Libanonba, hogy a jogi szempontból is férj és feleség legyenek.

Azonban a legtöbben – a kiátkozás és a pénzügyi támogatás megszűnése terhe mellett – maradtak az országban és igyekeznek a saját lábukra állni. Egy másik interjúalany például azt mesélte, hogy Damaszkuszba szöktek alavita nejével, amikor a szunnita édesapja kirúgta őket a házból, mivel „az alaviták tehetnek minden rosszról”. .Nem ők az egyetlenek, mivel a szír fővárosban „ebből nem csinálnak ügyet”. A vegyes házasságok és párok ebben a városban a megbékélés, a szír nemzeti egység és a gyűlölet elleni harc szimbólumai lettek.Ráadásul Bassár el-Aszad szíriai elnök felesége, Aszma is szunnita származású, ami szintén például szolgálhat arra, hogy a házastársak közötti felekezeti különbségek áthidalhatók.

Vidéken és az egykoron szíriai ellenzéki erők uralma alatt lévő területeken (Homsz, Hamá) már sokkal nehezebb a vegyes házasságokat nyilvánosan vállalni. Különösen rossz a helyzet az Iszlám Állam és az egyéb terrorista csoportok által uralt területeken, ahol „vadásznak”a „felekezetek közötti házasságok”-ban élőkre. Amennyiben találnak egy ilyen házaspárt vagy családot, akkor szétválasztják őket: a szunnita nőnek csak szunnita férje lehet, jobbik esetben elüldözik, a rosszabbikban pedig ki is végezhetik a másik felekezethez tartozó férjet. A szunnita férfinak lehet alavita felesége, de szükséges ezenkívül még egy szunnitát is elvennie.

Szerencsére nem mindegyik szerelmi történet ilyen szomorú vagy borzalmas. Egy mérnök végzettségű alavita családapa például azzal büszkélkedett, hogy lánya egy szunnita férfihoz ment hozzá. Egy Hamában élő szunnita boltos szintén elégedett a lányával, mert egy alavitához ment hozzá és „teljes mértékben támogatja a házasokat” és örül neki, hogy „vannak, akik nem megosztják, hanem egyben tartják Szíriát”.

A kép forrása: Europress/AFP

(Visited 3 times, 1 visits today)

Szóljon hozzá ehhez a cikkhez