Január 11. óta meglehetősen sikeresen léptek fel a szeparatisták az ukrán kormányerőkkel szemben a Donyecki Reptérnél, Debalcevénél (kulcsfontosságú csomópont Donyeck és Luhanszk között), azokon a már oroszbarát fennhatóságú területeken, amelyeken még maradt némi ukrán ellenőrzés, illetve a stratégiai fontosságú Mariupolnál. Céljukat, vagyis visszaszerezni a kormány erők által felügyelt összes területet, Alekszandr Zaharcsenko, a Donyecki Népköztársaság vezetője még tavaly deklarálta.
Az elemzés szerint az utóbbi napok támadásai külső katonai támogatás nélkül nem lehettek volna ennyire sikeresek. Bár Kijev és a nyugati államok már nem egyszer vádolták Moszkvát a szeparatisták felfegyverzésével, január 15-én már az állami Rosszija 1-es csatorna is mutatott jól látható jelzéssel ellátott orosz tengerészgyalogosokat, ahogy a donyecki repteret ostromolják. Az oroszok szerepét az is bizonyíthatja, hogy az említett négy offenzíva feltételezhetően sokkal jobban szervezett és professzionálisabban végrehajtott volt.
Ez a feltevés a donyecki reptér példáján is jól látható. A május óta az ukrán erők által kitartóan védett repülőtér ma már romokban hever és a szeparatisták kezén van. Az Európai Biztonsági és Együttműködési Szervezet (EBESZ) Ukrajnai Missziója szerint a végső csatát vívó 80 ukrán katonánál vegyi fegyverekre (feltehetően gáz) utaló tünetek jelentkeztek, például izomgörcs, légzési nehézség, és hányás.
Ugyanakkor a donyecki reptér egy másik kérdést is felvet. A szeptemberi minszki egyezmény nyilvánosságra hozott dokumentumai szerint a megegyezés eredetileg is a szeparatistáknak szánta a repülőteret. Ilyen körülmények között a 242 napig tartó harc láthatóan szimbolikus, illetve politikai jelentőséggel bírt Kijev számára, amit viszont nehezen indokolhat meg Petro Porosenko növekvő belső elégedetlenkedés nélkül.
Ráadásul az sem teljesen világos, hogyan egyezkedik egymás között az ukrán és az orosz elnök. Vlagyimir Putyin – egy még mindig kétséges hitelességű – január eleji levelében Porosenkónak azt ajánlotta, hogy a frontvonalon legyen a két oldalt összekötő buffer-zóna, és hogy az orosz-ukrán határt inkább orosz-EBESZ, mintsem ukrán ellenőrzés alá vonják. Ha ezt Kijev elfogadja, az óriási engedmény volna Moszkvának. Egyelőre nagy kérdés, enged-e az utóbbi hetek harcainak Kijev, igent mondva ezzel Moszkva követeléseire a tárgyalóasztalnál, vagy folytatja a mindkét oldalon egyre nagyobb áldozatokkal járó harcot.
Kép: Europress/AFP