Az oroszlánt bőrbetegsége miatt kiközösítette többi fajtársa. A hatéves hímoroszlán valószínűleg büszkeségből támadt rá a teljesen kifejlett nőstény bivalyra, amelyre általában egy egész oroszlán falka szokott vadászni. Egy órás drámai küzdelem következett. Egyik fél sem adta fel. Nem menekült el, pedig megtehette volna. A bölény valószínűleg túlságosan legyengült, az oroszlán pedig meg akarta mutatni saját családjának, hogy képes a sikeres vadászatra.
Egy órás véres küzdelem után az oroszlán felülkerekedett, de ekkor közbelépett a bivalycsorda, mely addig csendesen szemlélte az eseményeket. A bivalyok megmentették súlyosan sérült társukat, és halálosan megsebezték az oroszlánt, majd elvágtattak. Az oroszlán vérbefagyott holttestét két nap múlva találták meg a nemzeti park őrei. A nőstény bivaly csontváza nem sokkal később került elő. Egyikük sem élte túl a csatát.