Az egyes bűncselekmények elkövetése miatt kiszabott szigorú börtönbüntetések létjogosultságát két teóriával szokták igazolni:
- A letartóztatás miatt a törvény megszegésére hajlamos egyének rács mögött lesznek, tehát nő a biztonság.
- A büntetéstől való félelem visszatartja őket (és másokat is) attókl, hogy a jövőben ismét törvénybe ütköző dolgot kövessenek el.
Ez egy darabig minden bizonnyal működik is, azonban a bebörtönzések rohamos növekedése egyre kisebb hatást fejt ki, míg végül gyakorlatilag egyáltalán nem járul hozzá a biztonság növekedéséhez.
Ennek több oka is van. Egyrészt a bűncselekményt elkövetők általában nem képesek felmérni tettük kockázatát, és az érte járó büntetés súlyosságát, ezért az elrettentő hatás náluk nem érvényesül. Másrészt, akinek egyszer priusza lesz, az nagyon nehezen tud később elhelyezkedni, és rendes munkát találni. Az elítéltek rehabilitációja szintén nem megfelelő az Egyesült Államokban ahhoz, hogy a rabok büntetésük letöltése után új életet tudjanak kezdeni, és ne folyamodjanak újra törvénytelen eszközökhöz a boldogulásuk érdekében.
A felmérések szerint az Egyesült Államokban a bebörtönzések pozitív hatásának mértéke nagyjából 1980 óta csökken, és 2000-re érte el a nullát. Ez idő alatt a bűnözési ráta csökkent, mind a piti lopásokat, mind az erőszakos bűncselekményeket tekintve. Az elmúlt évek kutatásainak eredményeiből viszont látszik, hogy a két trend között nincs összefüggés. Az egyes államokra lebontva ugyanis kiderül, hogy a bűnözési ráta éppen ott csökkent leginkább, ahol a bebörtönzöttek aránya is kisebb lett. Ez igazolja, hogy ma már nincs pozitív hozadéka a bebörtönzések növekedésének.
Annak okát, hogy miért csökken mégis a bűnözés, nem lehet pontosan tudni. Valószínűleg közrejátszik benne az alkoholizmus visszaszorulása, de ezen kívül más tényezők is hatással vannak rá. Mindenesetre a börtönbüntetésekre vonatkozó szigorú szabályok fenntartása nem indokolt, amit elképzelhető, hogy idővel a törvényhozók is belátnak majd.
(Fotó: Wikipedia)