Jazmin Mahmud mégis minden nap lecipeli a bringáját a tizedik emeletről. Ma már csak akkor ül kocsiba, ha nagyon messze van dolga. Az elmúlt négy évben nem volt nap, hogy ne pedálozott volna. A fiatal nő sárga pulcsijában, kék farmerjében, biciklit formázó fülbevalójában és fekete kétkerekűjén nem mindennapos jelenség az egyiptomi főváros utcáin.
Meg is bámulják sokan. “Sajnos, társadalmilag még ma sem elfogadott, hogy egy lány az utcán bringázzon” – mondja a 31 éves titkárnő, aki Kairó egyik felkapott negyedében lakik. A nők sokkal szabadabban mozoghatnak Egyiptomban, mint mondjuk az olyan mélyen konzervatív országokban, mint Szaúd-Arábia. De egy sor iratlan törvény korlátozza őket itt is: például nem számít illendőnek egyedül lakniuk, vagy éppen kerékpározniuk.
Ráadásul a bringa kifejezetten veszélyes járműnek számít errefelé, ahol a szabályokat sokan nem is ismerik, és az erősebb kocsinak van mindig előnye és igaza. Képzeljük el, hogy bánnak a kétkerekűekkel! És akkor arról még nem is beszéltünk, hogy a város hírhedt a szexuális erőszakról, zaklatásról, és a kerékpározó nőknek szinte mindig beszólnak a férfiak.
Ha mindez nem volna elég, a bringa még mindig a szegény melósok járműve Egyiptomban. Persze a tengerparton, vagy a klubokban mások is hajtják, főleg a kiskölykök, de közlekedésre használni többnyire igazán snassznak számít. Jazmin családja is ellene volt a dolognak eleinte. De aztán elkezdtek bízni benne, látván, milyen sikerrel kerüli ki a szinte állandó közlekedési dugókat a lány. Ő még azt teszi hozzá, hogy időt meg pénzt is spórol így. “Ez itt például félórás út lenne” – mutatja, miközben ügyesen surran el a veszteglő vagy araszolgató kocsik mellett.
Szerinte kerékpársávokra azért mindenképpen szükség lenne. Azok nélkül életveszélyben érzi magát bármelyik kerekező a száguldó koporsóknak is nevezett, iránytaxiként közlekedő mikrobuszok között. A minap egyébként a városvezetés ígéretet is tett bicikliutak létrehozására. Kérdés persze, hogy figyelembe vennék-e ezeket a híresen öntörvényűen közlekedő kairói autósok?
A járókelők beszólásai nem izgatják Jazmint. Egyszer egy fiú mindenképpen fel akart pattanni a háta mögé, a biciklire. De ma már csak nevet ezen, és egyszerűen nem hallja meg a megjegyzéseket, hajt tovább. Nem is mindig egyedül. Tagja a Go Bike klubnak, egy olyan csoportnak, amely népszerűsíti a kerékpározást. Minden pénteken túráznak. Sokan szeretnének ott a lányok közül annyira bátrak lenni, mint Jazmin.
“Én kész vagyok a kihívásra” – mondja Sejma Ahmed, aki 26 éves, gyógyszerész és fejkendőt visel. Éppen feláll a földről, és a port veri le a ruhájáról. Most tanul bringázni, esett egyet. Mellette áll Waafa Ahmed. Ő ötven éves, és váltig állítja: a bicikli nem csak a fiataloknak való. “A zaklatás a legnagyobb félelme mindenkinek, nem a kaotikus közlekedés vagy a rossz közbiztonság” – mondja. A kétgyermekes anya is bringával szeretne járni a munkahelyére.
A Go Bike alapítója, Mohamed Szemi azt tartaná jónak, ha rövid távolságokon a kerékpárok váltanák fel az autókat. És ő is a kerékpársávok mellett kardoskodik. Lehet, hogy szerencséjük lesz. Szíszi elnök szintén nekiállt népszerűsíteni a bringázást, még a választási kampányában. Júliusban pedig maga is részt vett egy biciklis maratonon.
A Go Bike azonban mindenekelőtt azokat az előítéleteket szeretné lebontani, amelyek szerint nem illik egy lánynak kerékpárra ülnie – mondja a klub szóvivője, Hadír Szemi, kerékpár alakú függővel a nyakláncán. Azoknak pedig, akik még mindig nem döntötték el, hogy merjenek-e bringázni, vagy sem, Jazmin azt tanácsolja: próbáljanak meg nem félni, ne figyeljenek senkire, csak tekerjék a pedált, és élvezzék a száguldást. Aztán nyeregbe pattan ő is, és sárga pulcsijában eltűnik a kairói forgalomban.