Gyakorlatilag minden nőt ért már zaklatás
Többször késes férfiak kergettek szét hasonló tréningeket, miután leköpdösték az érkező nőket. Barátnőkkel regisztráltunk a Tahrir Testőrei szervezet önvédelmi tanfolyamára, de a többiek végül otthon maradtak. Pedig a helyszín ezúttal nem a belváros volt, hanem a sokkal könnyebben áttekinthető jómódú előváros, Maadi, ahol mellesleg Omar Sharif és az Al-Kaida vezér Ayman al- Zavahiri is felnőtt. A szervező az egyik olyan csoport, amelyet még tavaly azért hoztak létre, hogy megvédje a nőket Kairóban a zaklatások ellen. Főleg a politikai rendezvényeken, a tüntetéseken. Amilyen a vasárnapi esemény is volt a Tahrir téren.
Sok videó kering az egyiptomi közösségi médiában a nők elleni erőszakról. A mostani csak a legújabb: korábban is volt már sok, hasonlóan sokkoló képsor. Például a Mubarak elleni felkelés 2. évfordulóján. A képeken fiatal lány a Tahrir téri tömegben. Három-négy kéz a nadrágjában, ugyanennyi a blúzában, és tucatnyian rángatják minden oldalról. Valaki megpróbálja levenni a cipőjét, hogy megkönnyítse annak a dolgát, aki a farmert húzza le róla. Közben többen nyugtatgatják, hogy majd ők megvédik, aztán ezeknek a keze is a nadrágjába téved. A lány sikít, de a kiáltás elvész a hangzavarban. Beletelik tíz perc is, mire kimentik. Sokkos, de sokakhoz képest megúszta. Sok sorstársát fogdosták össze, vetkőztették le az elmúlt három évben. Amikor a Mubarak-féle, 30 éves szükségállapot után gyakorlatilag mindenki kint van-volt az utcákon, és sokan próbálnak a zavarosban halászni. Egymás után meséli hasonló élményeit a 20 éves lány és a 67 éves asszony a tévében. És egymás után alakulnak a civil csoportok, hogy megelőzzék az ilyen jeleneteket.
Nem akarnak félni
A Tahrir Bodyguard-ot Soraya találta ki. A 30 éves HR-menedzser azt meséli: látta a tévében, hogy a csőcselék a ruhát szaggatja le egy nőről a Tahrir téren, húzzák-vonják az áldozatukat. Rosszul lettem tőle, mondja. Éppen oda készültem én is, de ezek után nem mertem kimenni. Nem tudtam elképzelni ilyen szörnyűséget, és azt sem, hogy ilyen egyszerűen távol lehessen tartani a nőket a jogaik gyakorolásától.
A Tahrir testőrei Facebookon és Twitteren toboroznak önkénteseket és adnak hírt arról, hol kell vigyázni a tömegben, hol van szükség segítségre. Szimpatizánsai: nők, férfiak, testvérek, barátok, férjek a tüntetéseken ott posztoltak a Tahrir tér sok pontján, és több tucatszor mentettek ki tüntetőket. Mindenkihez azonban nem jutottak el. Ahhoz a 19 éves lányhoz sem, akinek ismeretlenek összevagdosták a nemi szerveit. Azt mondják, a forgatókönyv csaknem mindig ugyanaz. Többnyire napnyugta után a sokszázezres tömegben egy csapat férfi szorosan körbefog egy nőt, aztán támadnak. Letépik róla a ruhát, fogdossák, és ha kiabál, azzal csak olajat önt a tűzre. A támadókhoz újabbak csatlakoznak, a nők nemegyszer ruhátlanul és eszméletlenül maradnak a kövön. Támadóik gyakran azoknak is nekimennek, akik segíteni akarnak rajtuk.
Neonzöld mellényben segítenek
Ez már háború – mondja az egyik önkéntes. A civil csoportok járőröznek, forró drótot működtetnek a tüntetéseken, a telefonszámot röplapokon osztogatják a nőknek. Neonzöld mellényt és törhetetlen sisakot viselnek, hogy könnyen észrevegye és riadóztathassa őket bárki, aki látja, hogy valahol segítség kell. Az egyik csapat menekít, a másik ruhákkal és kötszerekkel teli táskákból öltözteti fel és látja el a megtámadottakat. Aztán, ha kell, orvoshoz viszik őket, később pszichológust és jogi segítséget adnak. De az utóbbi nem könnyű – mondják. Ez egy olyan társadalom, ahol a közvélemény a nőket hibáztatja az ellenük elkövetett erőszakért. Sokan nem is tesznek feljelentést, mert félnek a megaláztatástól, hisz a hatóság képviselői gyakran azt kérdezik, nem voltak-e kihívó ruhában, és nemegyszer szüzességi vizsgálatot rendelnek el, hogy megállapítsák: érintetlen volt-e az áldozat az erőszak előtt. Pedig sok olyan nőt is zaklattak, aki előírásos iszlám öltözetben ment ki tüntetni. Vádat ritkán emelnek – a sokszázezres tömegben nehéz beazonosítani bárkit is. A civil csoportok eddig úgy érezték, hogy ebben a harcban magukra maradtak. És kipróbálnak minden fegyvert, amit csak tudnak.
Amandával a torokfogást gyakoroljuk
Az ingyenes önvédelmi kurzusnak, amelyen ott voltunk, az 50 helyére annyian jelentkeztek, hogy a hétvégeken újráznak. Az ötcsillagos konditeremben a résztvevők egy része Kairóban élő külföldi volt. Persze sokan voltak egyiptomi aktivisták is, akik sokezredmagukkal többször vonultak a nők szexuális zaklatása ellen tiltakozó felvonulásokon.
Amandával, a Londonból jött feketebőrű nyelvtanárral gyakoroljuk, hogyan lehet torkonragadással, fültépéssel, ágyékon rugással vagy csuklótöréssel földre vinni egy támadót. Miközben persze sejtjük, hogy egy falkányi férfival szemben esélyünk sem volna. Amanda még nem járt tüntetésen, de többször megmarkolták már a fenekét a nyílt utcán. Mint sok-sok nőnek Kairóban. A lejtmenetben lévő gazdaság, a növekvő munkanélküliség egyre frusztráltabbá teszi a fiatalok tömegeit egy olyan országban, amelyben a társadalom nagyon komolyan veszi a házasság előtti szex tilalmát, miközben egyre kevesebben és egyre későbben tudják megteremteni a családalapítás feltételeit. Ahol bizonyos negyedekben és körökben még sokan gondolják úgy, hogy az a nő, aki kísérő nélkül lép ki az utcára, gyakorlatilag felkínálkozik.
A lányok mesélnek. Egyikük, aki történetesen fejkendőt és hosszú szoknyát visel, azt mondja: undorító, hogy a férfiak viselkedése miatt úgy érzi, mintha meztelenül járkálna az utcán. Minden nőt zaklatnak Kairóban, mindegy, hogy hagyományos iszlám ruhát, fátylat vagy farmert hord-e. Egy másik arról beszél, hogy sem sétálni, sem vezetni nem tud anélkül, hogy mocskos megjegyzéseket ne tennének rá, és ne rettegne attól, hogy bármelyik pillanatban megtámadhatják.
Ma is tüntetnek
Egyiptomban sokan nem nézik jó szemmel, ha a nők beleütik az orrukat a férfiak dolgába, így a politikába, vagy egyszerűen kiállnak magukért és egymásért. Ezért fenyegették késekkel a belvárosi tréning résztvevőit. Az emberi jogi aktivisták szerint a támadások egy része szervezett, és a háttérben olyanok állhatnak, akik el akarják rettenteni a nőket a politikától. A civil szervezetek célja nem merül ki a fizikai védelemben. Az egyiptomi nők aktív részvételét sürgetik a politikacsinálásban. Amig pedig ezt nem érik el, addig is hallatják a hangjukat. Ma például Egyiptom-szerte megtartják a szexuális bántalmazás elleni napot. Újraposztolják a tragikus beszámolókat az eddigi támadásokról, és délután felvonulnak, intézkedéseket sürgetve. Nem csak Egyiptom utcáin, de külföldön is, az ország nagykövetségei előtt.