Bunkó a felszolgáló – A vendég mégis boldog

Japán rendkívül híres a rendkívül udvarias kiszolgálásáról. Ezt jómagam is megtapasztaltam minden étteremben, hiszen nem csak minden kívánságomat lesték, de érezhetően odafigyelnek az emberre, sőt mindig kedvesek is, melyet sosem tapasztaltam megjátszásnak. Vagy nagyon jó színészek, vagy valóban fontos nekik minden vendég.

 

 

 

 Japánban a pincérek és a pincérnők figyelmesek, gyorsak. Mi történne akkor, ha ez mégis pont ellenkezőleg történne? Mi lenne, ha egy kávézóban pont úgy bánnának velünk, mint egy utolsó ronggyal? Ahol a pincérek mérgesek és semmi kedvük jópofizni velünk?

Ezt valósították meg az Akihabarában található Nagomi nevű kávézóban. Jellegét tekintve ez is a Meido kávézókhoz sorolható, ahol ugye a lányok cseléd ruhában, szebb szóval szobalány ruhában szolgálnak ki minket.

Itt az emberek tulajdonképpen azért fizetnek, hogy rosszul bánjanak velük. Elsőre ez talán furcsának tűnhet, hisz miért akarná bárki, hogy lekezeljék, vagy szemtelenek legyenek vele egy kávézó alkalmazottai? Azonban ha elképzeljük a szituációt és belegondolunk abba, hogy mindez csupán egy játék, akkor rájövünk, hogy ez rendkívül szórakoztató, sőt mi is beszállhatunk a játékba.

Japánban a Meido kávézók rendkívül népszerűek lettek, így a konkurencia miatt sok üzlet megpróbált újdonságokkal előrukkolni. A legtöbben videojátékgépeket telepítettek, színesebbé varázsolták a aranyos kiszolgálást. A Nagomi azonban forradalmasított minden eddigi elképzelést. Szerintem briliáns.

Persze ezek a kávézók nem merülnek ki a kávézás élményeiben. A legtöbb helyen a pincérlányokkal beszélgetni, társasjátékozni, kő-papír-ollózni lehet, sőt egyes helyeken megengedett a flörtölés is. Természetesen mindig akad olyan vendég, aki többet akar egy pincérlánytól és bizony volt már példa arra is, hogy házasság lett a vége. Persze nem ez a jellemző. Általában ez nem több ártatlan flörtölésnél, vagyis nem jelent többet, mint bármely másik játék. Akad olyan kávézó is, ahol férfi inasok szórakoztatják a hölgy vendégeket.

2006-ban az akihabarai szobalány kávézó, a Nagomi elindította “tsundere” szolgáltatását, ami aztán egyre nagyobb népszerűségnek örvendett. A tsundere lényegében egy nagyon hideg, komor személyiséget takar, aki fokozatosan lesz egyre kedvesebb és „tapadósabb”. Tehát amikor belépünk a helyiségbe, akkor a szokásos „Üdvözlöm” helyett ekképp fogadnak: „Te meg minek jöttél?” Később azt mondják: „Hát semmi kedvem, de megcsinálom a kávét.” Aztán a közös játékok során egyre kedvesebbé válnak a lányok. Ha el akarunk menni, akkor minden bájukat bevetve marasztalnak.

A lányok tehát mérgesek, de minden happy enddel végződik.

Hogy őszinte legyek a videók alapján a kiszolgálás először nagyon vicces. „Üljetek már le!” Az étlapot pedig konkrétan ledobják a vendég elé. „Nagyon gyorsan válasszatok valamit!” „Na igyatok aztán húzzatok haza!”

Egyes pincérnők meg a sarokban gubbasztanak és a hajukat tekergetik, meg sem szólalnak egy darabig.

Lényegében, ahogy mondtam az egész egy játék. A felszolgáló lányok sokszor kiesnek a szerepükből, mely mindig vicces szituáció a vendégeknek. A tsundere népszerűsége pedig pontosan a végén tapasztalható tapadásban, bájos viselkedésben rejlik. A kezdetben enyhén mazochista, később nagyon kedvessé váló, kiszámíthatatlan jellege teszi nagyszerűvé a szolgáltatást és a játékot.

Nézzük meg az alábbi két jelenet, ahol elsőnek a Flow nevű együttes tagjai látogatnak el a kávézóba. Nem semmi fogadtatás. (Angol feliratos, bár annak vicces igazán, aki érti a japán szavak súlyát)

{youtube}EwsmtBGBjV4{/youtube}

Ennek a videónak a végén pedig láthatjuk a kérlelést is, hogy maradjon még a vendég, hisz „úgy megkedveltük”. „Csak vicceltünk, picit maradjanak még!” „Olyan magányosak vagyunk!” (4:31-től)

{youtube}P32bX0xuZfE{/youtube}

Szóljon hozzá ehhez a cikkhez