A Sziget (El Gezira) első részét 2007-ben mutatták be. Egy bizonyos Manszúral al-Háfni életéről szólt: ő uralta Felső-Egyiptom kábítószer és fegyvercsempészetét, és a Gezira nevű faluban rendezkedett be. Az 1970-es években játszódó film bemutatja, hogy a „hadúr” miképp kötött piszkos egyezségeket ellenfelei eltűntetése érdekében, és cserébe mentelmet kapott az államtól, amelynek segített a szélsőséges iszlamisták felderítésében és kézre adásában. Csakhogy túl jól végezte a dolgát: megtisztította a környéket a terroristáktól, és a helyiek sokkal jobban tisztelték őt, mint a hatóságokat. Végül a rendőrség nagy és véres leszámolás után elfogta.
A film folytatását most vetítik az egyiptomi mozik. A történet szerint Háfni kiszabadult a börtönből, amikor Hoszni Mubarak megbukott. Visszatér Gezirába, ahol most azok a rivális családok uralkodnak, amelyeket egyszer már eltűntetett az útból. Ezért egy „felkelés” élére áll, amely megtisztítja a települést a „régi rezsimtől” (vagyis Hoszni Mubarak embereitől).
Igenám, csakhogy a helyi „rezsim” bukása után feltűnnek a titokzatos „utazók” (Rahhala). Ők először csak tanítanak, de később vallási bíróságokat állítanak fel és „iszlamista politikát” kezdenek folytatni a településen. Kétségkívül a Muszlim Testvériséget képviselik. Gezira lakói teljesen elszegényednek és éhezni kezdenek a fennhatóságuk alatt, Háfni pedig megragadja az alkalmat, és újabb forradalmat vezet Gezirában. Ami persze nem más, mint a június 30-i, Morszi elleni akció, csak kicsiben. Az utazók eltűnnek, és ismét Háfni lesz a falu veztője.
„ Már az első rész is a vallási fundamentalizmusból űzött gúnyt. Egyiptomban az 1980-as évektől nagy hagyományai vannak a Muzulmán Testvériség és egyéb iszlamista szervezetek kigúnyolásának. Ott van például al-Irhábi „A terrorista”, el-Zalám „A sötétség madarai”, al-Gamá „A csoport” című filmje, amelyek központi témája a Testvériség működése és annak abszurd elképzelései voltak” – mondta az egyik egyiptomi filmmagazinnak Nader Adly filmkritikus, aki szerint mostanában még inkább felgyorsult az ilyen típusú filmek készítése Egyiptomban.
Az elmúlt években forgattak néhány hasonló alkotást, így a Prédikátor című sorozatot, vagy a Visszaszámlálást, de a Sziget 2 sokkal kritikusabb, és süt belőle az a nézet, hogy „a nép sem tudja igazán, mit is akar, ezért nem lehet rábízni egy nemzet jövőjének alakítását.” Ezért a Sziget 2 nemcsak a Muzulmán Testvériséget és Mohamed Morszit kritizálja, hanem a Hoszni Mubarak bukásához vezető 2011. januári forradalmat is.
„Az elmúlt években ömlött a sok film és dokumentumfilm – Egyiptomban, a Közel-Keleten és Nyugaton egyaránt – arról, hogy mennyire jó volt a január 25-i forradalom, hogyan döntötték meg a rezsimet a fiatalok. Mindegyik annyira pozitív ígéretekkel végződött, hogy az egyiptomiak tényleg azt hitték: itt az „aranykor”. Egyik sem foglalkozott nagyon azzal, hogy sokkal rosszabb lehet majd a népnek, mint 2011 előtt volt, és nem mutatta be, hogy merre fejlődött tovább az ország” – mondta újságíróknak Eldín Dvedar, a film rendezője. Aki arról is biztosította a hallgatóit, hogy nem áll az állam és a hatóságok oldalán, ők is megkapják a magukét a filmjében.