Kövületekkel vizsgálják az ősemberek hallását
Kétmillió éves kövületek, köztük a középfül apró csontjai segítenek a kutatóknak feltárni a korai ősemberek hallási képességeit egy olyan időszakban, amikor hallásuk egyre inkább az emberére kezdett hasonlítani, és maga mögött hagyta a csimpánz jellegzetességeket.
Egy pénteken közzétett tanulmányban két dél-afrikai fajt, az Australopithecus africanust és a Paranthropus robustust vették szemügyre. Emellett CT-képeket készítettek 10 modern emberről (Homo sapiens) és 11 csimpánzról (Pan troglodytes), a modern ember legközelebbi élő rokonáról. A kutatás feltárta, hogy az ősembereknek jobb volt a hallásuk a csimpánzoknál és embereknél egy olyan frekvenciatartományban, amely elősegíthette a vokális kommunikációt a szavannán.
Mindkét fajnál ötvöződtek az emberszabású és emberszerű anatómiai jellegzetességek, füves ökoszisztémákban éltek, amelyeket szórványosan fák és bokrok tarkítottak, eltérően az emberi családfa korábbi képviselőitől, akik erdőlakók voltak.
A maximális hallásérzékenység mindkét fajnál a némileg magasabb frekvenciák felé tolódott a csimpánzokhoz mérten, emellett mindkettő jobban hallott a csimpánznál és embernél az 1,0-3,0 kilohertzes tartományban – mondja Rolf Quam paleoantropológus.
Szavai szerint ez a hallásminta különösen hasznos lehetett a szavannai életvitelben. A nyitottabb környezetekben a hanghullámok nem jutnak olyan messzire, mint az esőerdő lombkoronájában, ezért a szavannai környezet a rövid hatótávolságú kommunikációt részesíti előnyben.
Az emberi családfa megközelítőleg 5-7 millió éve vált el a csimpánzétól – mondja Quam -, és őseink hallóképességei elkezdtek adaptálódni az életvitelbeli változásokhoz.
A két faj ilyetén képességeinek vizsgálatához a kutatók a kövületekhez fordultak, többek között szemügyre vették az apró középfülcsontokat (hallócsontocskák, avagy a kalapács, az üllő és a kengyel), majd virtuális számítógépes rekonstrukciót készítettek a fül belső anatómiájáról.
Fajunk, a 200 ezer éve kifejlődött Homo sapiens a legtöbb főemlőstől különbözik abban, hogy a frekvenciák szélesebb tartományában hall – általánosságban az 1,0-6,0 kilohertzen. Ez a tartomány nagyon sok, a beszélt nyelvben alkalmazott hangot is felölel.
Quam hangsúlyozta, nem azt állítják, hogy ezek a korai emberek már nyelvet használtak (ami szimbolikus tartalmat sugallna), hanem azt, hogy vokálisan tudtak kommunikálni. Erre minden főemlős képes, az emberi nyelv evolúciós történetünkben valamikor eme korai emberek után alakult ki – tette hozzá.
A kutatásról a Science Advances folyóirat számolt be.