Dél-Korea túlélőmódban – A pokoli Korea

A „Hell Joseon (Joseon=Korea)” kifejezés mellett persze más is megjelenik, ami erre utal. Ilyen például a manghanminkuk is, ami elpusztult Koreát jelent, vagy a „Hellfire Peninsula”, ami a pokol tüzében égő félszigetre utal. Jelenleg ezek a kifejezések terjengnek az interneten, miután egyre több olyan weboldal jelenik meg, ami nyíltan Korea-gyűlölő, és célja, hogy nevetségessé tegye az országot. A tengerentúli bevándorlási weboldalak most extra magas látogatószámnak örvendenek, mert egyre többen keresik a kiutat. Ez a koreai exodus – írja a Korean Times.

Hogy milyen rossz a helyzet, azt mi sem bizonyítja jobban, minthogy a kérdésre, hogy mi a baj Koreával, a leggyakrabban ezt felelik: „nincs fürdőkádad, nincs WC-d, a tévéd régi, és már csak két pár cipőd van egész évre.”

Egy friss internetes felmérés szerint 21 ezer fiatal 88 százaléka azt mondja, hogy el akar menni. A megkérdezettek 93 százaléka válaszolta azt, hogy szégyelli, hogy koreai, bizalmatlan a kormánnyal szemben, főleg a kompkatasztrófa utáni politikai csatározások miatt. Kiderült az is, hogy nemcsak a fiatal, de az idősebb generáció körében is tapasztalható az életminőség-romlás.

A Gazdasági Együttműködési és Fejlesztési Szervezet (OECD) „Milyen az élet 2015-ben” elnevezésű felméréséből kiderül, hogy Dél-Koreában a 66 és 75 év közöttiek 48,1 százaléka szegénységben él, ami a legmagasabb érték az OCD tagországaiban. Az öngyilkossági ráta a 65 év felettiek körében a legmagasabb a világon. Több mint 4 ezer idős koreai végez magával egy évben. Ez közel négyszerese az OECD-átlagnak. A 34 tagország listáján Dél-Korea ez életminőséget tekintve a 27. helyen áll, a pontszáma 5,8. Az OECD átlaga 6,58.

„Koreában élni azt jelenti, hogy folyamatos kihívás az egész életed” – mondja egy 32 éves karikaturista, Park Tae-Yong. „Ez egy hihetetlen elvárásokkal teli társadalom, ahol a gyerekek minden idejüket tanulással töltik, este is tanulnak, keveset alszanak, hogy egyszer majd rangos egyetemre kerüljenek. Azt hinnénk, kicsit könnyebb lesz az egyetemen, de igazából onnantól csak rosszabb. Állást szerezni hasonlóan nehéz. Én karikaturista vagyok, amihez jobb tanulmányi háttér, vagy karrier kell, mint amit egy rajzfilmcégnél elvárnak.”

Az erős verseny annak tulajdonítható, hogy az országban nagymértékben leromlott a munkaerő-piaci helyzet. A Munkaügyi Minisztérium szerint az ifjúsági munkanélküliségi ráta áprilisban tetőzött, akkor 10,2% volt.

„Én már összesen 400 helyre küldtem el az önéletrajzomat, hogy munkát találjak” – mondta egy 29 éves, részmunkaidőben foglalkoztatott fiatal. „Azt gondoltam, hogy lesz rendes munkám, miután egy neves egyetemet végeztem el az Egyesült Államokban, de most úgy érzem, hogy szánalmas vesztes vagyok. Nem akarok több csalódást okozni a szüleimnek.”

Nam Jung-wook, a Soongsil magánegyetem irodalomprofesszora azonban azt mondja, hogy a fiatalok csupán „nyafognak”.

„Ha nem kapsz megfelelő munkát, vagy munkanélküli vagy, az a te hibád” – mondja. „A diszkrimináció nyilvánvaló eredménye az erőfeszítések hiányának. Természetesen azok, akik jobb oktatást és képzést kaptak, tisztességesebb munkára is számíthatnak.”

Sokan persze cáfolják Nam állítását, mondván: nincs tisztában a valósággal, hiszen az oktatás többé nem biztosíték a társadalmi felemelkedésre.

„20-30 évvel ezelőtt hamar jött a siker, miután valaki elvégezte a Szöuli Nemzetközi Egyetemet” – mondja a hellkorea.com internetes közösség egyik tagja. „De azok az idők elmúltak. Most, miután megszülettél, ‘földes kanállal a szádban’, előbb utóbb azzal együtt is halsz meg. Nem lehet ezen változtatni.”

A földes kanál azokra utal, akik szegény családokba születtek.

„A Hell Joseon jelenség nem csak a kemény valóság, amit itt a fiatalok megtapasztalnak” – véli a szociológus Shim Bo-sun. „Mutatja a kétségbeesést is, amiatt, hogy sokaknak fel kell adniuk olyan alapvető vágyakat és célokatt, mint a foglalkoztatás, a szerelem és a házasság.”

A pénzügyminisztert, Chio Kyung-hwant a múlt hónapban megkérdezték, hogy hallott-e már a Hell Joseonról. Azt mondta, nem. Egy olyan világban, ahol a politikusok így élnek, úgy tűnik, a fiatalok már nem igazán hisznek. Nemcsak a fiatalok, de az idősebbek is kétségbe vannak esve. A nehézségeket persze az idősebbektől nem halljuk, hiszen véleményüket, helyzetüket nem írják le az interneten, szemben a fiatalokkal.

A Global AgeWatch Index szerint, melyet egy brit emberi jogi csoport, a HelpAge International készít, a koreai idősek az életminőséget tekintve a 60. helyen vannak 90 országból. Még Vietnamban és Tádzsikisztánban is jobb a helyzet. A rossz nyugdíj miatt az idősek kénytelenek dolgozni, akár segédmunkásként, hogy segítsék a családot.

Egy 60 éves parkolóőr, Shin például azt mondja: „középiskolai némettanár vagyok, de a nyugdíjazás után pénzt kell keresnem, mert a fiam még mindig a tanári minősítő vizsgára készül.”

A pénzügyi nehézségek miatt egyre több idős koreai lesz öngyilkos, hogy levegye a terhet fiairól, lányairól. A fiatalok közben inkább külföldi lehetőségeket keresnek, mert szerintük ez az egyetlen kiút a pokolból.