Fegyverek, Isten és frusztráció – a terroristák brüsszeli bázisa

Az erőszak tenyészhelye – mondja a kerületéről a brüsszeli városrész polgármestere a Reuters-nek. Nemcsak Belgium félmilliós muszlim népességének radikalizálódott tagjai találtak itt otthonra, de a jelek szerint a francia iszlamisták is ide helyezték a bázisukat, itt tervelik ki a támadásaikat és itt fegyverkeznek fel, mielőtt átkelnének a határon, hogy aztán otthon csapjanak le. A pénteki terrortámadások elkövetői közül ketten biztosan innét indultak a 270 kilométerre lévő Párizsba: mindketten Brüsszelben élő francia állampolgárok voltak.

Belgiumban 500-1000 euróért fél óra alatt lehet automata fegyverhez jutni

– mondja Bilal Benyaich, a brüsszeli agytröszt, az Itinera Intézet munkatársa, akinek a szakterülete a radikális iszlám terjedése Belgiumban. Szerinte ebből a szempontból Brüsszel olyan, mint egy amerikai nagyváros a többnyire fegyvermentes Európában. Ráadásul a belga biztonsági erők energiáinak egy részét lekötik az országon belüli flamand-vallon ellentétek, melyek olyan létfontosságú törvények elfogadását is lelassítják, mint például az Iszlám Állam toborzásait tiltó jogszabály.

A természeti kincsekben szegény Belgium, hogy szívességet tegyen az olajban gazdag Szaúd-Arábiának,

a hetvenes években egy sor mecsetet bocsátott a Perzsa-öböl mentén kiképzett fundamentalista hitszónokok rendelkezésére. Akik nem is működnek hatástalanul:

az országból 350-en harcolnak Szíriában az iszlamisták oldalán. “A szálak mindig Molenbeekbe vezetnek” – mondja a 39 éves miniszterelnök, Charles Michel. A kerület gigantikus gondot jelent a kormánynak, és Jan Jambon belügyminiszter megfogadta, hogy személyesen tisztítja meg a radikálisoktól.

Molenbeeket 80 százalékban muszlimok lakják, az egykor “kis Manchesternek” nevezett ipari negyedben ma 25 százalékos a munkanélküliség, a fiatalok között pedig  37 százalék. Vagyis lényegesen nagyobb, mint a város többi részén, nem is beszélve a kozmopolita európai középosztály lakta uniós negyedekről.

A molenbeekiek között nagy az összetartás: a rendőrségnek nagyon nehéz bármit is megtudnia arról, ami a közösségben történik. Ha valaki lát is valamit, nem jelenti.

Vagyis a terrorelhárítók nem támaszkodhatnak a helyi rendőrségre.

Jóllehet a Belgiumban élő muszlimok túlnyomó többége a mérsékeltek közé tartozik, ernyőszervezetük elítélte a mostani terrortámadásokat is, és nyilatkozatban állt ki a demokratikus értékek mellett, Molenbeekben, ahol három évvel ezelőtt nagy tüntetések voltak azért, hogy a kormány ne tiltsa be a fátyolviselést, a fundamentalista hitszónokoknak nagy a közönségük. Különösen a szalafistáknak, ők helyezték Belgiumot a mai európai terrorizmus központjába – mondja a Reuters-nek egy ellenzéki parlamenti képviselő.

Molenbeek nem az egyetlen ilyen hely Belgiumban. Viszont már a 2004-es madridi vonatrobbantáshoz is köze volt: a merénylet kitervelőjeként őrizetbe vett és elítélt marokkói is a kerületből indult útjára. Akárcsak az az algériai származású francia, aki tavaly augusztusban lőtt le négy embert a brüsszeli zsidó múzeumnál. És az az eset is visszavezethető Molenbeekbe, amikor az év elején két embert öltek meg a rendőrök Verviers-ben, akik állítólag azt tervezték, hogy kamera előtt fejeznek le egy belga rendőrt. A Charlie Hebdo és a kóser bolt elleni támadások elkövetői pedig a fegyvereikhez jutottak a brüsszeli városrészből, akárcsak az a marokkói férfi, akit nyáron kaptak el a Brüsszelből Párizsba tartó vonaton, Kalasnyikovval és hozzá 300 lőszerrel.

Az Itinera Intézet szakértője azt mondja: Molenbeek mindenféle radikálisok és bűnözők pihenő és feltöltő helye. Ahol könnyű eltűnni.

“A terroristák Franciaországban radikalizálódnak, aztán Szíriába mennek harcolni és ide jönnek vissza logisztikai támogatásért, és azért a hálózatért, ami a terrortámadásokhoz szükséges, akár Belgiumban, akár külföldön.”

Olyan nekik ez, mint egy légitámaszpont. A fő vonzereje a fegyverkészlete. Belgiumban a fegyvertartást csak 2006-ban szigorították, de jó kapcsolatokkal még mindig könnyű fegyverhez jutni. Korábban a bűnözők azért jöttk Belgiumban, hogy legálisan vásároljanak fegyvert, most meg azért jönnek, mert tudják, hol kell próbálkozniuk – mondja a Flamand békeintézet kutatója, Nils Duquet. Aki szerint a Kalasnyikovok, amiket a pénteki támadásokhoz is használtak, többnyire az egykori délszláv háborús készletekből származnak, és csomagtartókban jutottak Nyugat-Európába.  A német hatóságok most is vizsgálják, van-e kapcsolat a múlt héten Bajorországban fegyverekkel tömött kocsival elkapott montenegrói férfi és a párizsi merénylők között.

Az uniós belügyminiszterek pénteken Brüsszelben tanácskoznak majd, egyebek mellett arról, hogyan kellene fellépniük a fegyvercsempészettel szemben. Az erősen decentralizált Belgiumot különösen nagy kihívás elé állítja ez. Senki nem tudja, mennyi illegális fegyver van az országban . mondja Nils Duquet.

“Az az igazság, hogy még csak sejtelmünk sincs róla.”