Magyar Holokauszt-túlélők és egy szovjet veterán parancsnok

„Visszavertük a németeket egy faluban, aztán egy hatalmas területre értünk, amit elektromos drótkerítések és őrtornyok öveztek” – emlékszik vissza a 91 éves veterán a Szabad Európa Rádiónak adott interjújában. Hetven évvel ezelőtt a Vörös Hadsereg 322. lövész hadosztályának egyik egységét vezette Martinuskin, amikor a már felszabadított Krakkótól északnyugatra nyomultak előre.

„A drótkerítések mögött épületeket láttunk. Közelebb érve pedig már embereket is. Kezdetben félelem uralkodott mindkét oldalon. De miután megértették, hogy kik vagyunk, üdvözölni kezdtek bennünket, jelezvén: nem kell tőlük félnünk – akkor nem voltak őrök, vagy németek a drótkerítések mögött. Csak rabok.”

Martinuskin csapata nem lépett be azonnal a táborba, az ő faladatuk a felderítés volt, meggyőződni arról, hogy már nincsenek németek a helyszínen. Miután látták, hogy nincs veszély, embereivel eldöntötték, bemennek. Amit láttak, sokkoló volt.

„Lesoványodott emberek – nagyon vékonyak, fáradtak voltak, a bőrük megfeketedett. A legkülönfélébb ruhákba öltöztek – volt, akin csak egy köpeny, másokon kabát, vagy a köpenyre csavart takaró volt. De boldogság is látszott a szemükben. Akkor már értették, hogy elérkezett a szabadság, hogy ők már szabadok.”

Körülbelül fél órát maradt az egység, ezalatt megpróbáltak a kommunikálni a Martinuskin szerint magyar rabokkal: „Akkorra már mindannyian beszéltünk egy kicsit németül, angolul és lengyelül, de fogalmunk sem volt, hogy ezek az emberek milyen nyelven beszélnek.” A nyelvi nehézségek ellenére érzékelhető volt a rabok boldogsága: „Úgy éreztük, valami jót tettünk.”

Martinuskin és a többi felderítő érkezése után végül 1945. január 27-én a Szovjet Hadsereg felszabadította az auschwitz-birkenaui koncentrációs tábort. 2005-ben a hatvanadik évforduló alkalmából tartott megemlékezésen Vlagyimir Putyin is jelen volt, de az idei ünnepségre nem kapott meghívót.

Az egykori szovjet katona boldog, hogy megérheti a hetvenedik évfordulót, amiatt viszont csalódott, hogy politikai viszálykodás csúfítja a történelmi emlékezést. „A világ harcai és a különböző nézőpontok ellenére össze kellene tudnunk gyűlni, és a megfelelő tiszteletet megadni azoknak az eseményeknek és az elhunytaknak. De ez, sajnos, nem történik meg.”

Kép: Ivan Martinuskin és Vlagyimir Putyin útban Auschwitz felszabadításának 60. évfordulójára, 2005.01.27. (Europress/AFP)