Ezen a héten Ankara határozottan tagadta azokat a vádakat, miszerint „oldalt választott volna Líbiában” és ezzel hozzájárult volna az észak-afrikai ország destabilizációjához. Ugyanakkor az Igazság és Fejlődés Pártja (AKP) nem rejti a véka alá azt, hogy “nem lenne ellenére” a Tripoliban székelő Általános Nemzeti Kongresszust (GNC) és Omár el-Hászi „miniszterelnök” hatalmának megerősödése.
A hivatalosan „nemzeti megváltás kormányának nevezett”, de valójában csak a tripoli környéki erőkből, helyi milicistákból, iszlamistákból és a Muszlim Testvériség tagjaiból álló kormányt csak Törökország, Katar és Szudán támogatja. A nemzetközi közösség nem Hászit ismeri el vezetőnek, hanem a Tobrukban székelő Abdullah al-Tinnit tartja Líbia legitim vezetőjének. Az ENSZ többször felszólította Ankarát, hogy ő is a Tobrukban székelő kormányt ismerje el és ne támogassa az iszlamistákat.
A törökök leginkább Halifa Haftár a líbiai egyesítést és az iszlamisták kiűzését szorgalmazó tábornok miatt nem támogatja Tinnit. A katonai parancsnok, aki hivatalosan al-Tinni pártján áll, november 24-én éjjel az iszlamisták állásait bombázta Tripoliban. A török külügyminisztérium elítélte a támadást és „közvetítőként ajánlkozott fel a válság megoldásában”. A török kormányközeli média már hónapokkal ezelőtt hozzákezdett Haftár befeketítéséhez, „puccsistának” és „Kadhafi reinkarnációjának” nevezve őt. Haftár leginkább amiatt váltotta ki Törökország haragját, mert egyszerűen „felesleges embereknek” nevezte a török állampolgárokat Líbiában, ráadásul még túszként fogva is tartott párat közülük, hogy ezáltal akadályozza meg török támogatást Tripolinak. Recep Tayyip Erdogan államfő ezért egy líbiai különmegbízottat (Emrullah Islert) nevezett ki, akinek a feladata volt a túszok kiszabadítása és a két oldal közötti tárgyalások megkezdése. Emrullah Isler járt Tripoliban és Tobrukban (Tinni-kormányánál) és igyekezett közvetítőként fellépni.
A tárgyalásai sikeresek voltak és nagyon úgy tűnt, hogy Ankarának sikerül a Tobrukban székelő kormánnyal is megegyeznie. Isler elérte, hogy Tinni bírálni kezdete Haftárt és csökkentette befolyását a kormányában. Ezenfelül azt is elérte, hogy szabadon engedjék a kilenc török állampolgárt, akik a múlt hónapban hazatértek Törökországba. Cserébe Erdogan ígéretet tett arra vonatkozólag, hogy elismeri Tinni-kormányt és török ügyvivőt nevez ki Tobrukba. Ez azonban végül nem történt, mert Ankara egyszerűen visszalépett és ismét az ellenkormány mellett foglalt állást.