Gambia hivatalosan többpárti demokrácia, ahol ötévente tartanak elnökválasztásokat. Az ellenzéki pártok azonban nincsenek könnyű helyzetben. A politikai vetélkedést nehezíti, hogy az ellenzéki pártok csak a hivatalos kampányidőszakban juthatnak sajtónyilvánossághoz. A csütörtöki választás előtt a hivatalos kampányidőszak mindössze 11 napig tartott. Hasonló akadályokat jelent, hogy az ország igazságszolgáltatási rendszere Jammeh ellenőrzése alatt áll. A bíróságoknak pedig sikerül elhallgattatnia az ellenzéki pártokat. 2006-ban például Jammeh legesélyesebbnek tűnő kihívója házi őrizetbe került a kampány hajrájában. Egy másik ellenzéki képviselőt másfél év börtönre ítéltek egy ellenzéki gyűlésen tartott beszéde miatt azért, mert hangosítást használt. Az elmúlt években szinte mindenkit bebörtönöztek, akik veszélyt jelenthettek volna a hatalomra. Jammeh tehát nem bízza a véletlenre, igazi paranoiás diktátor.
A választások előtt azt nyilatkozta, hogy célja az elefántcsontparti választásokat követő helyzet elkerülése lesz. A választási kampány és a szavazás az egész országban békésen zajlott, nem érkeztek beszámolók fegyveres összecsapásokról. A gambiai diktatúrát tehát a hadsereg helyett inkább a békés eszközökkel való elnyomás jellemzi. Az ECOWAS ezért lemondta választási megfigyelői státuszát, jelentésükben a politikai ellenzék elnyomására, az elektronikus média túlzott kormányzati befolyásolására és az állami szervezetek pártatlanságának hiányára hivatkoztak. Az ECOWAS kritikájára a gambiai Független Választási Bizottság vezetője válaszolt: „A gambiai választások a világ egyik legszabadabb választásai. Kavicsokkal szavazunk; nem használunk szavazócédulákat és ezért ritka az érvénytelen szavazat. Minden gambiai tisztában van a választási szabályokkal.”
A választások kimenetele tehát nem vitás, Jammeh fog nyerni. Az érdekes inkább az, hogy a lassan két évtizedes uralma után még mindig sikerül szavazóit az urnákhoz vezetnie. Annak ellenére, hogy komoly választási lehetőségekről nem beszélhetünk, a közel 800.000 szavazásra jogosult nyolcvan százaléka adta le szavazatát. Az Afrikai Unió megfigyelői szerint mindezt úgy sikerült elérni, hogy a katonaság és a rendőrség nem gyakorolt nyomást a szavazópolgárokra. A diktátor társadalmi támogatottsága tehát igen magas. Ebben közrejátszhat az is, hogy még afrikai viszonylatban is egyszerűnek számít a gambiai politikai rendszer. A legtöbb szavazatot kapó jelölt lesz az elnök, kavicsokkal szavaznak, és a politikai mobilizáció legfontosabb szereplői a törzsfőnökök, akik Jammeh politikáját támogatják.
A diktátor legfontosabb eredménye, hogy erős államot és stabilitást teremtett az országban. A demokratikus és nyugati típusú intézmények helyett az ország tradicionális gyakorlataira építi uralmát. Felfedezte az AIDS ellenszerét, gyógynövényekből készített főzetei és banán kúrája mellett az ENSZ Fejlesztési Programjának képviselőire sincs szükség, azokat kiutasította az országból. Mivel Jammeh nem kapta meg az elvárt anyagi támogatást a választás lebonyolításához, bejelentette, hogy a 2016-os elnökválasztáson már nem lesz szüksége a nyugati választási megfigyelőkre.
Mindeközben azonban az ország költségvetését segélyekből és kölcsönökből tartja egyensúlyban. A világ egyik legeladósodottabb országa. Éves törlesztési kötelezettsége meghaladja az állami költségvetés 250 százalékát. A választási kampány során Jammeh ugyanakkor ígéretet tett a hanyatló mezőgazdasági szektor feltámasztására és új infrastrukturális beruházások indítására. A kérdés az, hogy vajon milyen anyagi forrásokat sikerül mozgósítania úgy, hogy a nemzetközi szervezeteket kiutasítja és a modernizáció helyett a tradicionális iparágakat preferálja?
Mindenesetre az biztos, hogy a választási ígéreteket nehéz lesz betartania. A gambiai társadalmat ugyanakkor ez egyelőre nem foglalkoztatja. Amíg béke és stabilitás honol az országban Jammeh megőrizheti hatalmát. Ígéreteit pedig lesz még ideje beváltani, hiszen még csak negyvenhat éves.