2014. június 25-én Szalva Bugaighiszt a háza előtt gyilkolták meg ismeretlen tettesek Bengáziban. Líbiai emberjogi aktivista, aki leginkább a líbiai nők helyzetéért harcolt. 2011-ben a líbiai Átmeneti Nemzeti Tanács (ÁNT) tagja volt és azóta nyilvánosan politizált, ráadásul a merénylők is a tavalyi választás után végeztek vele. Nem ő volt az egyetlen női aktivista, aki életét vesztette egy merényletben: ez év februárjában Intiszar al-Haszárit nagynénjével együtt lőtték le Tripoli városában.
Mindkét eset nagy visszhangot váltott ki nemcsak Líbiában, hanem a legtöbb emberjogi és nők jogaiért harcoló szervezetben. A két gyilkosság felhívta a figyelmet arra, hogy a nők helyzete sokat romlott az elmúlt években és az “új Líbiában” mintha a nők nem foglalkozhatnak mással, csak a háztartással és/vagy gyerekneveléssel. Ráadásul elkezdték összehasonlítani a nők helyzetét Kadhafi-idején és után. Az eredmény bizony lesújtó volt.
A Kadhafi-rezsim egyik legnagyobb eredménye az volt, hogy sikerült a nőket integrálni a felsőoktatásba, ráadásul a társadalom minden rétege számára elérhető ingyenes oktatás működött. A hatóságok kötelezték a szülőket arra, hogy a fiúkat és a lányokat is iskolában járassák kilenc éves korukig, valamint számos kedvezményt kaptak, ha egészen az érettségiig sikerült benntartani őket az iskolapadban.
2011 előtt Líbia egyike volt azoknak a régióbeli országoknak, ahol a legmagasabb volt a női diplomások száma: a nők 32 százaléka (miközben ez az arány a férfiaknál 33%), rendelkezett diplomával, valamint 77 százalékuk sikeres érettségit tett le. Kadhafi idején a dolgozó nők számára nem volt lehetetlen az ügyvédi, bírói, professzori, mérnöki állás sem, sőt még női civil pilótákkal is lehetett találkozni.
Ezzel szemben a 2011-es utáni Líbiában a nők aránya a politikai és civil szervezetekben 20 százalék alatt van. Miközben 2012-ben még a líbiai nők majdnem kétharmada járult az urnákhoz, addig 2014-ben alig egyharmada. A nők politikai szerepvállalását csökkentette az is, hogy az ÁNT 2012-ben egy olyan választási törvényt fogadott el, miszerint nem lehet a női képviselők aránya több mint 10 százalék a parlamentben.
A tripoli vezette kormány, a líbiai iszlamista szervezetek, mint az Anszár as-Saría nem törődnek a nők emancipációjával, sőt egyenesen a régi, „hagyományos” szerep visszatérését követelik. Nem sokkal Kadhafi halála után Mustafa Dzsalil, a Líbiai Nemzeti Tanács elnöke, ismét legalizálni kívánta a poligámiát, ami 2013-ban meg is történt. Habár korábban a törvény nem tiltotta a többnejűséget, de ahhoz, hogy egy líbiai férfi egy második nőt vegyen feleségül, kellett az első feleség írásos beleegyezése, amit a bíróság előtt kellett bebizonyítani. Ha ez nem történt meg, akkor illegálissá nyilvánították a házasságot és a férfit több évre lecsukták.
A kép forrása: Europress/AFP