Katar: Kína előretolt helyőrsége a Közel-Keleten?
A Közel-Keleten uralkodó állapotok ellenére Kína számára fokozatosan felértékelődik a régió szerepe, hiszen fontos részét képzi Peking Selyem út feltámasztását célzó projektjeinek. Kína elsősorban az Öböl-menti államok iránt érdeklődik.
Még május végén történt, hogy Kína pénzügyi klíring központot létesített Katarban. Ez az első ilyen típusú kínai intézet az egész Közel-Keleten, ami hivatalosan azt a feladatot látja el, hogy a helyi arab üzleti szereplők felvehessék és átválthassák a pénzüket renminbire, vagyis jüanra. További cél, hogy elősegítse a beruházások számának növekedését az egész térségben. Eddig a Közel-Kelet volt az egyik olyan nagyobb régió, ahol relatíve alacsony volt a kínai befektetések aránya.
Lassú, de biztos expanzió
A Közel-Kelet egyre fontosabb helyet tölt be a kínai külpolitikában. Húsz év alatt ötvenszeres növekedés következett be Kína és a közel-keleti régió kereskedelmében. A múlt évben Peking vált a térség legnagyobb külső ellátójává, a teljes kínai export majdnem 15 százaléka a közel-keleti országokba irányul. A kínai üzletemberek és vállalatok rendkívül aktívak a térségben, leginkább az energetikába fektetnek be. Kína mára a világ legnagyobb energiafogyasztója lett és habár elsősorban a közép-ázsiai országokból (Türkmenisztán) és Oroszországból szerzi be a szükséges energiahordozók nagy részét, törekszik a diverzifikálására is, vagyis nem akar túlzottan egy régiótól függeni és ebben megfelelő alternatívának tűnik a Közel-Kelet. A másik fontos célja Pekingnek a térségben a „Selyem út” feltámasztása, vagyis a Selyem Út Gazdasági Övezet létrehozása. Ennek pedig kulcseleme lenne a Közel-Kelet, főleg olyan országok, mint Egyiptom, Szaúd-Arábia, de akár a többi Perzsa-öböl menti monarchia is.
Katar előnye
Viszont jogos a kérdés, hogy miért pont Katar? Miért Dohában és miért nem mondjuk Teheránban, valamelyik szaúdi nagyvárosban, vagy esetleg Dubajban nyitottak ilyen elszámoló központot a kínaiak? Az ok egyszerű és logikus: Katar körülbelül nettó 43 milliárd dollárnyi devizatartartalékon ül, jól jönne a kínai gazdaságnak, ha azt esetleg beváltanák a katari üzletemberek. Másodszor ott van az energiahordozó kérdése is. Katar a világ egyik legnagyobb földgáztermelője, az LNG (folyékony földgáz) termelés élharcosa, mára Kína második legfontosabb gázellátója . A Qatargas és a kínai olajvállalatok már 2008-ban egy 25 évre szóló 2 millió tonnányi LNG szállításról szóló szerződést írták alá,szinte minden hónapban kikötnek a világ legnagyobb LNG szállítói a kínai Ningbo és Zhejiang provinciában. Peking azért is nyitott egy klíringirodát, mert azt akarja, hogy a vásárolt cseppfolyós földgázt jüanban számolják el, ami fokozná a kereskedelmet és növelné a befektetéseket.
A Katar mellett szóló harmadik érv pedig, hogy a Perzsa-öböl menti monarchia stabil és nem mutatja jelét egy esetleges komolyabb belviszálynak. Habár az országban mindössze 300 000 katari él, (a többi mind külföldi vendégmunkás és bevándorló), az “arab tavasz” szele nem csapta meg a monarchiát. A stabilitás pedig különösen fontos a pekingi döntéshozók számára: Kína egyfajta “ötdimenziós paradigmát” állított fel a közel-keleti országokkal kapcsolatban. Ennek részei – fontossági sorrendben – az energetika; a kereskedelem és befektetések; a fegyverszállítások; a politikai együttműködés és a kulturális-tudományos kooperáció. Ahhoz azonban, hogy Kína alkalmazni tudja ezt az „ötdimenziós paradigmát”, még egy nagyon fontos tényezőre van szükség: a stabilitásra és működő államra. Katar pedig tökélesen megfelel mindegyik kritériumnak.
Ambiciózus álmok
És mik lennének az előnyök Doha számára? Elsősorban jelentősen megugrana a kínai tőke nagysága a Perzsa-öböl menti monarchiában. Másodszor Katar ezzel „lépéselőnybe” kerülhet: habár Peking a többi Perzsa-öböl menti monarchiával is jó kapcsolatokat ápol, mégis Doha lehet Kína legfontosabb közel-keleti „bázisa”. Katar eddig is sokat fektetett a saját „keleti nyitásába”, mivel a gazdasági válság miatt csökkent a nyugati országokkal folytatott kereskedelem, a helyi arab országokkal is megromlott a viszonya, mert Doha a Muszlim Testvériséget támogatta szerte a régióban. Ez pedig nem kevés feszültséget okozott Fattah asz-Szíszi Egyiptomával vagy a szaúdi vezetéssel, ami tavaly majdnem az ország teljes elszigetelődéséhez vezetett.