Oldódik-e az iszlám a Coca-Colában – meglepő adatok a muszlimok vallásosságáról

Az európai – különösen az iszlámot személyes tapasztalatból nem ismerő kelet-európai – közvélemény a muszlimokat általában fanatikus radikálisnak mutatja, akik között meghatározó erőt képeznek a szélsőséges szalafiták. Az al-Bawaba libanoni hírportál összeállítása, amely nagyobb részt friss kutatási eredményekre alapul jócskán árnyalja a képet.

Az al-Bawaba az utóbbi években rendszeresen foglalkozik az ateista, agnosztikus, vagy mondjuk úgy, világi közel-keletiek problémáival.  A  probléma ugyanis létezik. Az iszlám világban többen – szekuláris gondolkodók – tartják úgy,  hogy jelenleg a világ leginkább üldözött vallási kisebbségét nem a keresztények, muszlimok, vagy akár jazidik jelentik, hanem a vallástalanok, világiak. Ők ugyanis nem csak a szélsőséges iszlamista terror egyik fő célpontjai (a hitehagyottakat minden szélsőség veszélyesebbnek tartja, mint azokat, akik eleve más hitet gyakorolnak), de gyakran állami represszióban is részük van.

Bangladesben, ahol az állam szigorúan világi, és a muszlim szélsőségesek jelentős része börtönben ül, iszlamista terroristák egy éven belül majd egy tucat világi bloggert, újságírót öltek meg csak azért, mert felvállalták, hogy nem hisznek istenben. Pakisztánban vagy Szaúd-Arábiában viszont  az – iszlám alapokon nyugvó – állam törvényei sújtják az “istentagadókat, istenkáromlókat”.  A legtovább Szaúd-Arábia ment, ahol a belügyminiszter egyszerűen egyenlőségjelet tett az istentagadás és a terrorizmus közé.  Raif Badawi bloggert előbb 600, majd 1000 korbácsütésre, és tíz év börtönre ítélték “hitehagyásért”. A Szabad Szaúdi Liberálisok nevű csoport vezetőjét ugyanakkor számos nyugati  kitüntetésben is részesítették – ez évben például neki ítélték az Európai Parlament Szaharov díját.

De nem csak a konzervatív gondolkodásáról híres Szaúd-Arábia ítéli el a vallástalanságot, szabadgondolkodást, világiasságot. Olyan “nyugatos, világi” államok, mint Marokkó vagy éppen Egyiptom is meglehetősen nehezen kezelik ezt a kérdést. Ezekben az országokban a vallásszabadságot biztosítják – mindaddig, amíg valaki nem gyakorló muszlim, hanem gyakorló keresztény, esetleg zsidó. (Marokkóban  él Izrael és Irán után a közel-kelet legnagyobb – pár ezres –  zsidó közössége.)  Azoknak azonban, akik egyik bevett vallást sem követik, itt is számolniuk kell a következményekkel – Egyiptomban is bebörtönözték Karem Szaber  írót, a “Hol van az Isten?” című művéért.

Az al-Bawaba azonban más adatokra is figyelmeztet. A Rew Reasearch Center 2013-ban végzett  igen alapos, a muszlim országok  többségére kiterjedő kutatása szerint, amelybe összesen 38 000 embert vontak be, kiderült, hogy a Közel-Kelet és Észak-Afrika muszlim lakosságának alig harmada az, aki valóban komolyan be is tartja az iszlám előírásait.  Ennél sokkal többen tartják magukat – így vagy úgy – vallásosnak.  (Ugyanez a cég mérte fel az európai muszlimokat is – ott általában kevesebb mint a lakosság fele vallásos, és ennél is kevesebben követik szigorúan az iszlám előírásait.)

A felmérésből az is kiderül, hogy   a vallásszabadságot több mint 90%-uk tartja jó dolognak. Igaz, magas azoknak az aránya – egyes országokban eléri az egyharmadot is – akik  helyesnek tartják az iszlámból kitérők esetében a halálos ítéletet. Egy másik kutatás – WINGallup 2012 – azt mutatja, hogy a térség lakosságának közel 20%-a  magát “egyáltalán nem vallásos”-nak tartja. Ez egyes országokban egészen magas értéket mutat – Libanonban a muszlimok 33%-a, a Palesztin Hatóság területén 29%-a vallotta magát vallástalannak, de még Szaúd-Arábiában is 19% (!) volt ez a szám – ami magasabb, mint mondjuk Olaszországban. Összességében  a lap számításai szerint a térségben legalább 75 millió olyan formálisan muszlim  férfi és nő élhet, akik a gyakorlatban egyáltalán nem törődnek a vallással.  (Jól mutatta az ő erejüket  az az időszak, amikor Mohamed Murszi Egyiptomban vallásos államot akart szervezni – és milliók vonultak ellene az utcára.)

A lap szerint  egyébként ez a szám valójában magasabb, mint amit a felmérések mutatnak – az állami és társadalmi nyomás ugyanis olyanokat is a vallás felvállalására vezet  nyilvánosan, akik valójában inkább világi életet élnének. De – a bejrúti lap szerzői szerint – a fiatalok számára ott is vonzó a nyugatos, világias életforma.

 

Szóljon hozzá ehhez a cikkhez