„A beteget minden körülmények között el kell látni” – A körmendi befogadóállomáson önkénteskedik az AHU orvosa

Alig egy hete érkeztek meg az első menedékkérők a bicskei befogadóközpontból Körmendre, a rendészeti szakközépiskola udvarán kialakított befogadóállomásra. Azóta már át is élte az első botrányt a létesítmény. Mi most nem erről kérdezzük a Magyar Afrika Társaság (AHU) önkéntes orvosát, Dr. Jakkel Annát.

- Mikor és miért döntött úgy az AHU csapata, hogy a körmendi befogadóállomáson nyújt orvosi segítséget?
– Az AHU rendszeresen indít orvosi missziókat különböző fejlődő és szegény országokba. Náluk bevett dolog, hogy segítenek, ahol kell. Miután tavaly a nagyfai, a körmendi és a bicskei befogadóállomásokon, illetve Vámosszabadiban is dolgoztunk, most is felkértek, hogy nyújtsunk orvosi segítséget Körmenden.

Pontosan hányan vannak most Körmenden a társaságtól? Naponta mennyi ideig rendelnek?
– Most csak én vagyok egyedül, később fog csatlakozni egy kolléga Várpalotáról. Mivel én közben a saját háziorvosi körzetemet is viszem Kecskeméten, naponta átlagosan 2-3 órát rendelek itt Körmenden. Közben itt vannak a Vöröskereszt, a Baptista Szeretetszolgálat és az Ökumenikus Szeretetszolgálat munkatársai is. Így mindig van itt egészségügyi személyzet.

Napi 2-3 óra alatt ön hány beteget lát el?
– Ez teljesen változó. Átlagosan 30-35 fő szorul orvosi ellátásra naponta. A befogadóállomáson 210-en vannak pillanatnyilag, de hamar háromszáz fölött lesznek.

Kormend3

Milyen betegségekkel, panaszokkal fordulnak önökhöz a befogadóállomás lakói?
– Ugyanazok a problémák, mint tavaly voltak. Az utazással, a fáradtsággal járó megfázások, gyomor-, és bélpanaszok, bőrbetegségek. De a legtöbbüknek nem is fizikai problémája van, hanem a depresszió, a kilátástalanság, a tehetetlenség. A sebeket bekötözzük, gyógyszerrel ellátunk, de sajnos, a legfontosabb problémájukat nem tudjuk orvosolni.

Pszichológus van a befogadóállomáson?
– Egyelőre örülünk, hogy mi vagyunk. Ráadásul mi sem vagyunk elegen és én vagyok az egyetlen orvos, nemhogy pszichológus lenne! A befogadóállomás ugye május 2-án nyílt, szerveződünk még. Most például egy sportlehetőséget próbálunk a lakóknak kijárni és az állomás körüli önkéntes munkákba próbáljuk őket bevonni. Nagyon jól reagálnak a kéréseinkre, mert kell az elfoglaltság, mert értelmet kell adni a napnak, mert le kell vezetni a feszültséget. A munkanélküliség, a tehetetlenség, a magukba roskadás csak negatív gondolatokat szül.

A befogadóállomás jelenlegi 210 lakóján kívül találkozott olyan menekültekkel, akik most érkeztek a zöldhatáron át?
– Ezt én nem tudom, mert nincs rájuk írva, hogy pontosan honnan is érkeztek. Mi nem tudunk minden részletet, nem is tartozik ránk. Ez a bevándorlási hivatal hatásköre. A befogadóállomás lakói regisztrálva vannak. Hozzánk csak az úgymond betegek fordulnak. A befogadóállomásra újonnan érkezők általában fáradtan, vizesen, átfázva érkeznek. Illetve jellemzőek még náluk az útközben a rovarok miatt összeszedett bőrbetegségek, a rüh, a különböző csípések. Viszont ezeket az érkezés után azonnal kezeljük, megfürdenek, száraz ruhát kapnak. Így másnapra ezeket a problémákat orvosoljuk.

Kormend2

Az elmúlt egy hét alatt találkozott-e kísérő nélküli kiskorúakkal? Hány gyermek van a befogadóállomáson?
– Itt Körmenden gyerekek és nők nincsenek. Csak férfiak, közülük is a legfiatalabbak 17-18 évesek, a legidősebbek 35 év körüliek.

Arról van információja, hogyan viszonyulnak a körmendiek a befogadóállomás lakóihoz?
– Azt tapasztaljuk, hogy béke és nyugalom van. Nincsenek itt kiélezett helyzetek, normális állapotok vannak.

Mennyire terveznek Magyarországon maradni a befogadóállomás lakói, vagy mennyire igyekeznének Nyugat-Európa felé?
– Nem sokat beszélnek a terveikről. Most ideérkeztek, próbálják megszokni a körülményeket. Hogy mik a későbbi terveik és lehetőségeik, azt nekünk nehéz megtudni. Nyilvánvalóan mindenki szeretne kikerülni a gyűjtőtáborból.

Visszatérve az orvosi munkához: mennyire megterhelő ez a feladat lelkileg?
– Én 1979 óta háziorvos vagyok, naponta 50-60 beteget ellátok. Nekem már nagyon nehéz újat mutatni, sokakat kezeltem már a legszegényebbtől a felső tízezer tagjaiig, ötször voltam Afrikában önkéntes munkán. Különösebben nem visel meg, de a többieket sem. Amikor az ember elmegy orvosnak, akkor vállalja ennek az ódiumait. A beteget el kell látni, a körülményektől, a helytől, mindentől függetlenül.

Képek: Facebook

  1. […] the host centre in Bicske. The institution has been through the first scandal since then. However, globoport.hu asked Dr Anna Jakkel, the volunteer doctor of the African Hungarian Union (AHU) about a different […]

Szóljon hozzá ehhez a cikkhez