Ahol a foci nem politikai ügy, és Ronaldo népmesei hős
Ronaldo igazi mesehős Portugáliában. A szegény ember gyermeke, aki saját szorgalmából lett milliárdos világsztár – magyarázta el a portugál válogatott csapatkapitányának megítélését Joaquim F. L. Pimpao kereskedelmi és gazdasági tanácsos a vilagszam.hu-nak. A négygyermekes családapa 1979 óta él Magyarországon, kiválóan beszél magyarul és imádja a focit.
– Hős vagy kényeskedő sztár Ronaldo a portugálok szemében?
– Ő a mi fiúnk, olyan igazi nép fia. Szegény gyerekből lett nagy sztár. Mindenki büszke rá és nem csupán a pályán nyújtott teljesítménye miatt. A döntőben is látszott, hogy ő volt a második szövetségi kapitány. Nagyon szeretik az emberek, ez nem kérdés.
– Mit jelent a győzelem a portugáloknak, hiszen a Portugália gazdasága nem szerepel igazán fényesen?
– Azt az örömöt nem lehet leírni, amivel fogadták a fiúkat Lisszabonban. Fantasztikus fieszta volt! Az emberek ilyenkor elfelejtik, hogy nehéz az élet és Portugália nem igazán lábalt ki a gazdasági válságból.
– Van olyan párt, amelyik politikai tőkét próbál kovácsolna az Eb-győzelemből?
– Nálunk a foci nem keveredik a politikával. Nem is igazán értik az emberek az ilyen kérdést, ahogy mondani szokták, pártfüggő narancs sincs. Egyformán finom és édes mindenkinek. Régen, még a Salazar-diktatúrában megpróbálkoztak a labdarúgás kisajátításával, de nem jött be. A focisikereket nem azonosították a diktátorral. Például Ronaldóék érkezéskor délutánra munkaszünetet rendeltek el, de senki sem gondolt arra, hogy Lisszabon vezetése ebből politikai előnyt szeretne szerezni.
– Ronaldo lesz még szövetségi kapitány? Ahogy lecserélése után együtt élt a játékkal, az fantasztikus volt.
– Ki tudja? Az biztos, hogy nagyon ért a focihoz. Figo is ért hozzá, de Ronaldo más, nagyon benne van. Félelmetesen tudja fanatizálni a többieket, a döntő szünetében elmondott beszédével csodát tett. A portugál lapok azt írják, hogy hatásosabban beszélt, mint a szövetségi kapitány.
– Portugália nem játszott szépen. Van, aki fanyalog ezen Portugáliában?
– Semmiképpen. Szép focit vártunk, de amikor szépen játszottunk, pl. 2004-ben a hazai Európa-bajnokságon, akkor nem sikerült nyernünk. Most taktikusak voltunk. Igaz, a horvátok elleni nyolcaddöntős meccsnél aggódtam. Nagyon nem tetszett, amit láttam, de utána már minden rendben volt. Nagy akarás volt a csapatban és hát mi vagyunk az Európa-bajnokok. Kell ennél több?
– Ön 37 éve él Magyarországon, kinek drukkolt a magyar-portugálon?
– A portugáloknak. Fiammal ott voltunk Lyonban. Ő elénekelte a magyar és portugál himnuszt is. Én mindkettőnél felálltam, de a portugált énekeltem. Amúgy vicces helyzet volt, mert portugál mezben voltunk a magyar táborban.
Az interjú folytatását a vilagszam.hu-n olvashatják, ITT.