Csempészvodka, kenőpénz és fantasztikus hegyek – amerikai turisták kalandjai Afganisztánban I.

Lassan 15 éve, hogy az amerikai csapatok a szeptember 11-i merényletek után bevonultak Afganisztánba. Azóta kivonták ugyan őket, de egy kisebb kontingens maradt – hivatalosan tanácsadók, a feladatuk a katonák és a rendőrök kiképzése. De a lázadó tálibok azóta is harcban állnak Amerikával és a támogatását élvező kormánnyal. Így nem csoda, hogy amerikai utazók ritkán keverednek arrafelé.

De vannak mégis, akik igen. Vakmerő utazók időről időre nekivágnak, hogy beleszippantsanak az ottani kultúrába és/vagy megmásszák a festői hegyeket. Közülük meséltek néhányan a jordán Al Bawaba hírportálnak a kalandjaikról.

Tíz nap a hegyekben a nomád kirgiz pásztorokkal

Brandon Khan kaliforniai és 25 éves – tíz napot töltött el Afganisztán északkeleti régiójában júliusban. Szabadúszó fotós, és a Váhán–folyosóban akarta fotózni az ott élőket. Ez egy hosszú, Afganisztánból kiékelő földnyelv, Kínáig nyúlik, valaha a Selyemút része volt.

Akkor kezdték izgatni az ott élő kirgiz népcsoportok, amikor látott a National Geographic-ben egy fotósorozatot róluk. A képeken Matthieu Paley dokumentálta a félnomád muszlim pásztorok életét 2013-ban. Tadzsikisztánból lépett be Afganisztánba, ott pedig egy helyi vezetőt fogadott, hogy vigye fel a jurtáikban hihetelen magasságokban élő élő pásztorokhoz.

khan1

A kísérővel a határról délkeletre autóztak, amíg elérték a folyosót. Pontosabban Vázed falut. Otthagyták a kocsit, gyalog másztak tovább. 12 órát egy nap.

Teljesen a helyi poggyászhordókra és teherhordókra bízta magát a Pamir-hegységben. Azt mondja, fontos volt, hogy sok ételt cipeljenek, mert a kirgizeknek alig van mit enniük. Jószívűek, kínálják a vendéget, de hát nem nagyon van miből. A kempingfelszerelés és az ennivaló mellett a fotófelszerelését is vinni kellett.

Összesen hat napig tartott az út a hegyen a kirgizek nyári táborába – itt három hónapot töltenek jakjaikkal, lovaikkal, birkáikkal. Aztán felpakolnak mindent, továbbállnak, új legelőket keresnek. Khan tíz napig volt velük. Figyelte őket, fotózta a mindennapjaikat. Azt mondja, nagyon érdekes volt, amit látott. A kirgizek mindentől és mindenkitől nagyon távol élnek nagyon kemény életet. Náluk van az egyik legmagasabb gyerekhalandósági ráta az egész világon. Háromból csak kettő gyerek éri meg az 5. születésnapját a CBS News szerint.

khan3

A kirgiz népcsoport török eredetű. Mindössze 1-2 ezer tagja él Afganisztánban. Az életkörülmények a hegyi közösségekben nagyon kemények. “Minden éjszaka borzasztóan hideg. 4.300 – 4.700 méter magasan minden reggel fagypont alatti hőmérsékletre ébrednek. Napközbe,n ha nem takarják felhők a napot, vagy nem havazik, akár 18 fok is lehet. És most az év legmelegebb időszakáról beszélünk.”

A Váhán-folyosó a természet megőrzésének bástyája. Farkasok, medvék és veszélyeztetett hópárducok élnek ott szabadon. De arra a kérdésre, hogy érezte-e magát valamikor is veszélyben Afganisztánban, Khan határozott nemmel felel. “Csodás, gyönyörű hely. Az emberek nem is lehetnének kedvesebbek. A vendégszeretet, a melegség megkapó. Ha követed a szabályaikat, tiszteled a szokásaikat, csak jó dolgok történnek veled.”

A Reuters szerint éppen azért, mert az Isten háta mögött van, a Váhán-térséget 1979 óta mindig is elkerülte a háború. Ám Khan szerint azért nehéz volt információkhoz jutni az aktuális biztonsági helyzetről. Néhány száz kilométerrel arrébb, keletre már más a helyzet, ő is másképp érezte volna magát ott, hisz nap mint nap jönnek hírek arról, hogy “az afgán hadsereg visszafoglalt egy falut” vagy “a tálibok már megint előrenyomultak északra”.

Miután a Váhán vidéke viszonylag biztonságos, egyre több európai keresi fel – a falvak vendégházaiban szállnak meg, vagy a hegyekben sátoroznak. “Ha európai volnék, én is rugalmasabb lennék. De amerikaiként más a helyzet. Miután minden faluban be kell jelentkezni a rendőrségen, bárki tudhatja, hogy egy amerikai érkezett, és a dolog akár veszélyes is lehet”.

khan2

A hónap elején a nyugati Herat tartományban egy turistabuszt Ierohantak a tálibok, nyolc embert megsebesítettek. A csoportban britek, amerikaiak, németek voltak, az utat az angliai Hinterland Travel szervezte.

Miután sem a washingtoni, sem a kabuli kormány nem követi, hogy hány amerikai turista megy Afganisztánba, nincsenek adatok erről. Becslések szerint maximum néhány százan lehetnek évente, a média háborús híradásai azért eléggé visszatartják a embereket. A valóságban tényleg vannak olyan részek, ahol nem árt az óvatos tervezés és mozgás, a józan ész. Az amerikai külügy mindazonáltal Afganisztán minden területétől óva inti az utazókat. Emberrablás, túszejtés, harcok, taposóaknák, fegyveres leszámolások, öngyilkos merényletek veszélyeire figyelmeztet. Ugyanakkor a turisták elleni támadások ritkák. Inkább a helyi vezetőikre leselkedik veszély, Khan is azt írta az Instagramon, hogy a 21 éves kísérőjét halálosan megfenyegették a tálibok, amilért külföldiekkel dolgozik.

Folytatjuk.

Fotók: Brendon Khan

(Visited 5 times, 1 visits today)

Szóljon hozzá ehhez a cikkhez