Kínaiak hálózzák be vasúttal Kelet-Afrikát – de miért pont ők?
Kína továbbra is hihetetlen sebességgel terjeszkedik Kelet-Afrikában, egymás után jönnek a hírek az újabbnál újabb beruházásokról, amelyek fókuszában jelenleg a vasúti fejlesztések állnak.
Októberben elindult a vasút Etiópia és Dzsibuti városa között: a 750 kilométeres szakaszt 4 milliárd dollárból építették, és jelenleg csak teherszállítási feladatokat lát el, de két hónapon belül megindulhat az utasforgalom is a vonalon.
2004 és 2014 között kelet-afrikai országok csaknem 10 milliárd dolláros kölcsönt kaptak a vasúti projektekre Kínától. Az őrült vasútépítési hullám 1970-ben kezdődött a Tazara vasúttal, ami Tanzániát és Zambiát köti össze. Ezt követően pedig négy további vasútvonalat is finanszírozott a kínai állam, Etiópiában, Nigériában, Szudánban és Kenyában – ez utóbbinak az összköltsége közel 13 milliárd dollárra tehető. Aztán ott van még az a tavalyelőtt aláírt szerződés, amely alapján a tengertől elzárt Ugandát, Ruandát és Dél-Szudánt köti össze majd a kenyai Mombasza kikötőjével egy ugyancsak kínaiak építette vasút.
A jelek szerint Kína kiváló befektetési lehetőséget lát a vasútban, ami jó exportpiac a növekvő acélágazata számára. Az Egyesült Államok és a nyugati országok is finanszíroztak már vasútvonalakat és más fejlesztési projekteket a kontinensen, a lelkesedés mégis alább hagyott, főként azért, mert az afrikai országok nem tudták garantálni, hogy megfelelően végzik majd a karbantartási munkálatokat.
Kína, úgy látszik, nem tart a kockázatoktól, a hírek szerint a vasútépítési technológiát fokozatosan átadja az afrikai partnereknek, hogy a jövőben a különböző rekonstrukciókat maguk végezzék el. A vasúti beruházások mellett hidakat, gyárakat is építenek – 2000 és 2011 között több mint 1700, kínai cégek által finanszírozott projektet végeztek 50 afrikai országban, melyek költsége elérte a 75 milliárd dollárt.
Tehát az új vasútvonalakban is elsősorban az üzleti lehetőséget látják, ezért azok az iparra és kereskedelemre, teherszállításra koncentrálnak. Kikötővárosokat kötnek össze, szállítmányozási feladatokat látnak el. Mindenesetre az ország lakosságának közlekedését is jótékonyan érinti majd, ha az említett országok között előbb-utóbb elindul a személyszállítás. Nagy álom például egy Fokvárost Kairóval összekötő vasútvonal megépítése, azonban erre kevés esély van, hiszen az utazók igényeit felülírja a piac – ami jelenleg nem igényli az Afrikát átszelő vonalat.