AI – a szíriai kormány titokban több ezer embert akasztott fel egy börtönben

Az Amnesty International sokkoló jelentése bemutatja, hogy a szíriai kormány tömegével akasztott fel embereket a Saydnaya börtönben. 2011 és 2015 között minden héten – gyakran kétszer is – nemritkán ötvenesével akasztottak fel embereket. Öt év alatt 13 000 embert, főleg kormánykritikus civileket gyilkoltak meg titokban a saydnayai börtönben – áll a jelentésben, melyet az alábbiakban ismertetünk.

Az emberi vágóhíd: emberek tömeges akasztása és elpusztítása a szíriai Saydnaya börtönben című jelentés azt is bemutatja, hogy a kormány szándékosan embertelen körülmények között tartja a foglyokat: rendszeresen kínozzák őket, nem adnak nekik ételt, vizet és nem kaphatnak orvosi ellátást sem. A jelentés azt is részletezi, hogy ezek a lépések hogyan vezetnek a foglyok tömeges halálához.

A háborús illetve emberiesség elleni bűncselekményeknek számító intézkedéseket a szíriai kormány legfelső vezetése engedélyezte. “A jelentés egy titkos, óriási, a kormány legfelső szintje által jóváhagyott horrorisztikus kampányt leplez le, amelynek a célja, hogy minden kritikus hanggal leszámoljanak a szíriai társadalomban” – mondta Lynn Maalouf, az Amnesty International bejrúti regionális irodájának kutatási igazgatóhelyettese.

“Követeljük, hogy a szíriai hatóságok azonnal vessenek véget a törvénytelen kivégzéseknek, kínzásoknak és az embertelen körülményeknek a saydnayai és minden más börtönben is. Oroszországnak és Iránnak, a szír kormány két legközelebbi szövetségesének nyomást kell gyakorolniuk, hogy ezek a gyilkos intézkedések véget érjenek.”

“A közelgő genfi béketárgyalásokon muszáj lesz ezekről is beszélni. A szíriai börtönökben elkövetett szisztematikus jogsértések kérdését napirendre kell venni. Az ENSZ-nek azonnal egy független vizsgálatot kell indítania a Saydnayában elkövetett bűncselekményekkel kapcsolatban, és független megfigyelőket kell küldenie minden fogva tartási intézménybe.”

Tömeges akasztások 2011 és 2015 között 

Minden héten – gyakran kétszer is – az áldozatokat csoportokban akasztották fel teljes titokban az éj leple alatt, időnként egyszerre ötven embert is. Nagyon erős a gyanúnk, hogy ez a mai napig is folytatódik – fogalmaz a nemzetközi jogvédő szervezet. Sokan haltak meg a hatóságok kínzásainak, a rendszeres étel- és vízmegvonásnak, az orvosi ellátás hiányának következtében. Továbbá a Saydnaya börtön lakóinak egy sor szadista és embertelen magatartási szabályt is be kell tartaniuk.

A jelentésben szereplő bizonyítékok egy 2015 decembere és 2016 decembere közötti kutatás eredményei. 84 szemtanúval készítettek interjút, köztük korábbi börtönőrökkel illetve a személyzet más tagjaival, foglyokkal, bírókkal és ügyvédekkel és szíriai és nemzetközi szakértőkkel.

Az Amnesty International 2016 augusztusában kiadott egy jelentést, melyben a többi között rekonstruálta a Saydnaya börtönt egy virtuális modell segítségével. A jelentés szerint legalább 17.000 ember halt meg szír börtönökben a konfliktus 2011-es kirobbanása óta a kínzások és embertelen körülmények miatt. Ez a szám nem tartalmazza az ebben a jelentésben szereplő 13.000 törvénytelen kivégzést.

A Területi Katonai Bíróság

Egyetlen, a Saydnayában felakasztott ember ügyében sem volt tárgyalás. Az akasztás előtt az áldozatokat egy-két perces meghallgatásra vitték az úgynevezett Területi Katonai Bíróságra. Az eljárások annyira rövidek és önkényesek, hogy nem lehet őket bírósági eljárásoknak nevezni. Az Amnesty International-nek nyilatkozó kormánytisztviselők, őrök, bírók és egykori foglyok beszámolói alapján sikerült részletesen rekonstruálni az akasztásokat megelőző nevetséges eljárásokat.

A katonai bíróság egyik korábbi bírája elmondta, hogy a bíróság a szír jogi keretrendszeren kívül működik. “A bíró megkérdezi az illető nevét, és hogy bűnösnek vallja-e magát. Mindegy, hogy mit válaszol, bűnösnek fogják találni… Ennek a bíróságnak semmi köze a joghoz. Nem is igazi bíróság” – mesélte.

Az ítéletek kínzással kikényszerített vallomásokon alapszanak. A foglyok nem beszélhetnek ügyvéddel és magukat sem képviselhetik – a legtöbbjüket erőszakkal tüntették el és titokban, a világtól elzárva tartják fogva. A halálraítéltekkel csak pár perccel az akasztás előtt közlik, hogy felakasztják őket.

Tömeges akasztások

Az akasztásokat heti egy-két alkalommal, főleg hétfőn és szerdán éjjel hajtják végre. Az áldozatoknak azt mondják, hogy egy polgári börtönbe kerülnek át, ám ehelyett egy földalatti cellába viszik és össze-vissza verik őket. Ezután egy másik épületben felakasztják őket. Az egész folyamat alatt be van kötve a szemük. Egészen addig nem tudják, mikor vagy hogy halnak meg, amíg a kötelet a nyakuk köré nem hurkolják.

“10-15 percen keresztül hagyják őket lógni a kötélen. A vékonyabbakkal előfordul, hogy nem halnak meg. A fiatalabbak nem elég nehezek, hogy a súlyuk megölje őket, ezért lentről addig rángatják őket, amíg el nem törik a nyakuk” – mesélte egy korábbi bíró, aki több akasztást is végignézett.

A foglyokat a kivégzőszoba feletti helyiségben tartják, így lehetőségük van hallani, hogy mi folyik alattuk.

“Ha lefekszel és a füledet a földre szorítod, hallani lehet a hörgést lentről. Ez úgy 10 percig tart…Úgy aludtunk abban a szobában, hogy alattunk emberek fulladtak meg. Nekem ez akkor a mindennapok része volt” – mondta “Hamid”, az egykori katonatiszt, akit 2011-ben tartóztattak le.

Egy éjszaka alatt akár 50 embert is felakasztanak. A holttesteket egy teherautóra teszik és egy titkos tömegsírba dobják. A rokonokat nem tájékoztatják arról, hogy mi lett velük.

A cél: elpusztítani őket

A Saydnayát megjárt túlélők elborzasztó és sokkoló részleteket mesétek a börtönben uralkodó körülményekről. Minden körülményt gondosan úgy terveztek meg, hogy a rabokat megfosszák a méltóságuktól, megalázzák, beteggé tegyék, éheztessék és végül megöljék őket.

A szörnyűséges beszámolók alapján az Amnesty International arra a következtetésre jutott, hogy a börtönben uralkodó rettenetes körülmények egy tudatos, a foglyok elpusztítását célzó terv részei.

Több fogoly számolt be arról, hogy megerőszakolták vagy arra kényszerítették, hogy ő erőszakoljon meg másokat. A kínzás, verés és megalázás mindennapos büntetés, amely gyakran vezet élethosszig tartó sérülésekhez, fogyatékossághoz vagy akár halálhoz. A cellák alját a rabok sebeiből szivárgó vér és genny borítja. A cellákból a holttesteket minden reggel 9 körül szedik össze az őrök.

“Minden reggelre van két-három újabb halott a szárnyunkban… Emlékszem, ahogy az őr megkérdezi, hány hullánk van: “Egyes szoba – hány halott? Kettes szoba – hány halott?” és így tovább… Egyszer az őrök celláról cellára járva mindenkit összevertek. Aznap tizenhárman haltak meg a mi szárnyunkból” – mondta “Nader”, az egykori fogoly.

Rendszeres, hogy a foglyok nem kapnak vizet és ételt. Gyakran előfordul, hogy az ételt az őrök a földre szórják, ahol ez elkeveredik a vérrel és kosszal. Az a kevés szerencsés, aki élve kikerül a Saydnayából általában a korábbi testsúlya felére fogyott.

A Saydnayának megvannak a maga különleges szabályai. A foglyok nem adhatnak ki semmilyen hangot: nem beszélhetnek, még csak nem is suttoghatnak. Különböző testhelyzeteket kell felvenniük, amikor az őrök belépnek a cellájukba, és ha akár csak egyszer is ránéznek az őrökre, a büntetésük halál.

A nemzetközi közösségnek, elsősorban az ENSZ Biztonsági Tanácsának azonnali lépéseket kell tennie, hogy véget vessen ezeknek a szörnyűségeknek.

“Az ENSZ Biztonsági Tanácsának határozott lépésére van szükség. Nem fordíthat hátat ezeknek a szörnyű bűncselekményeknek, el kell fogadnia egy határozatot, amelyben felszólítja a szíriai kormányt, hogy engedje be a nemzetközi megfigyelőket a börtönökbe. Az ENSZ Emberi Jogi Tanácsának azonnal vizsgálatot kell indítania a nemzetközi jogot sértő bűncselekmények kapcsán” – mondta Lynn Maalouf.

“A több ezer védtelen ember hidegvérű meggyilkolása és a gondosan megtervezett, szisztematikus pszichológiai és fizikai kínzások a Saydnaya börtönben nem folytatódhatnak tovább. A borzalmas bűncselekmények elkövetőit bíróság elé kell állítani.”

Demeter Áron / Amnesty International

Szóljon hozzá ehhez a cikkhez