AK Verma, aki az Indiai Központi Közmunkaügyi Hivatal vezető mérnöke volt, legutoljára 1990 decemberében ment be dolgozni. Így aztán lassan már tényleg eljött az ideje, hogy kirúgják. „Folyamatosan kitolta a szabadságát, mely nem volt szankcionálva”- jelentette be egy nyilatkozatában a kormány.
Még azután is, hogy 1992-ben egy vizsgálat után bebizonyosodott, hogy szándékosan nem tett eleget munkahelyi kötelezettségeinek, eltelt további 22 év, mire egy miniszter beavatkozott, és végül kirúgták. Az indiai munkaügyi törvények, melyek a Világbank szerint az egyik legszigorúbbak a világon, nagyon nehezen teszik lehetővé, hogy bárkit elbocsássanak, hacsak nem követett el olyan bűnt, mely büntetőjogi eljárást vonhat maga után. Az indiai kormány nemrég módosította a munka törvénykönyvét, hogy könnyebben elbocsájthassák a cégek alkalmazottjait. A döntés kedvez ugyan a vállakozóknak , de a szakszervezetek nemtetszésüknek adtak hangot. Pedig a gond nagy – vidéki tanároknál például aszinte általános, hogy alig járnak be megtartani az óráikat. Ha pedig előveszik őket ezért, a siralmas fizetésüket hozzák fel ellenérvként. A botrány akkor robbant ki, amikor egy iskolában többen még akkor sem jelentek meg, amikor éppen a miniszterelnök látogatott oda.
Narendra Modi miniszterelnök ezután komolyan feldühödött – hiszen ő azt szeretné elérni, hogy India a munkakultúra terén is zárkózzon fel Ázsia többi részéhez – és lecsapott a burjánzó távolmaradókra azzal, hogy Új-Delhi hivatalnokainak ujjlenyomat szkennerrel kell igazolniuk, hogy bementek-e dolgozni. A kormányzat szerint a láthatóságnak komoly elrettentő hatása van – így ezek a kimutatások elérhetők a www.attendance.gov.in oldalon.