Az egyik az irániak vendégszeretete. Ami általában meglepetésként éri az utazókat. Azt mondják: sok titkos coachsurfer-t találnak Iránban, idegeneket, akik szívesen ajánlják fel, hogy szállást adnak nekik, anélkül, hogy bármit kérnének cserébe. “Ha vendégszeretről, nagyvonalúságról vagy kedvességről van szó, az irániak ebben a csúcson vannak. Amikor például a semmi közepén voltunk, a Garmeh sivatagban, találkoztunk egy nagyon helyes párral, akik 5 perc ismerettség után megadták a számukat. Azt mondták, hívjuk őket, ha Iszfahánba érünk, nyugodtan alhatunk náluk” – írja Nick és Dariece a Goats on the Road (Kecskék az úton) című blogjában.
A másik az izgalom, amit a világ valamikor is volt legnagyobb birodalmának a felfedezése jelent. Az utazók valójában nem az Iszlám Állam, sokkal inkább Perzsia kedvéért mennek Iránba. Annak a civilizációnak a maradványait akarják látni, amely létrehozta a mostani Közel-Kelettől a mai Afganisztán, Pakisztán és Kína egyes részeiig terjeszkedő hatalmas birodalmat: a legnagyobbat a történelemben. “Siráz marad a legkedvesebb úticélom – az a város, amely Irán kulturális fővárosának számít. A régi Perzsia itt még érezhető – könnyen magad előtt láthatod a kerteket és a fülemüléket azoknak a naplójából, akik valaha a Selyemúton közlekedtek” – írja Borders of Adventure című blogjában Becki Enright.
A harmadik közös pont: a kiváncsiság, az, hogy láthassuk, mi van az előítéletek mögött. A nyugati médiában vitatott és gyakran félelmetesnek ábrázolt Irán izgalmas hely azoknak, akik kalandot keresnek. “Soha nem szóltak hozzá annyian egyik utamhoz sem, mint amikor elhatároztam, hogy bepakolom a hátizsákomat, és két hétre Iránba megyek. Úgy tűnt, mindenkinek van valami mondanivalója erről” – állapítja meg Silvia, a Heart My Backpack szerzője.
És végül az alacsony árak is vonzzák a hátizsákos turistákat Iránba. Eva és Javi, a két spanyol blogger (Una idea, una viaje) szerint a szállás egy éjszakára már 4-15 euróból megoldható, egy hagyományos étteremben pedig 2 és fél euróért meg lehet vacsorázni.