Nakamura 1993-ban mesterdiplomával laboratóriumi asszisztensként dolgozott egy kis vidéki gyárban, de képes volt megtalálni a módját annak, hogy a legjobban képzett és legjobban fizetett kutató legyen a világon. Ha története akkor véget ér, sosem láttuk volna a japán kitartás és innováció törhetetlen szellemének jelképeként. Pár évvel ezelőtt azonban Amerikába emigrált, japán állampolgárságát feladta, és szülőhazájának kritikusa lett. A múlt héten adta első interjúját a Nobel-díj átvétele óta, és abban néhány igen szűkszavú tanáccsal látta el a japán ifjúságot.
Bár Nakamura dicsérő szavakkal illette a japánok együttműködési kultúráját, a kemény munkát és a becsületességet, az oktatási rendszerről azt gondolja, hogy a vizsgáknak túlságosan korlátozott céljuk van: bekerülni egy céghez. Rámutatott arra is, hogy a fiatalok angol nyelvtudása szintén kivetnivalót hagy maga után.
„Zéró ösztönzés”
„A világban a japánok nyújtják a legrosszabb teljesítményt az angol nyelvtudás terén”- mondta. „Őket csak a japán életük érdekli. Ez a probléma.” Hozzátette: „a japánok nincsenek hozzászokva idegen kultúrákhoz, így a kormány folyamatos agykontroll alatt tarthatja a fiatalokat.”
Nakamura bírálta Japánt, mert nem gondoskodik arról, hogy a feltalálók munkáját igazságosan kompenzálják. Ez elfojtja az innovációt, és nulla az ösztönzőerő a munkavállalók számára. Nincs esély a kreatív elme szárnyalására. A szabadalmi törvény 35. cikkelye kimondja, hogy a szabadalmi jog a feltalálót illeti, de a gyakorlatban a vállalatok diktálják a feltételeket. Sőt: Nakamura cége csupán 180 dollárnak megfelelő összeget fizetett neki Nobel-díjas találmányáért. Később beperelte a vállalatot 2011-ben, a tokiói bíróság pedig megállapította, hogy a szabadalom 1 milliárd dolláros bevételt hozott. Nakamura végül 8 millió dollárban állapodott meg a céggel.
„A legfontosabb az, hogy a fiatalok külföldre menjenek, és kívülről nézzék az országot.”
A pereskedés miatt egyébként sok cég átalánydíjról százalékos rendszerre változtatta a szabadalmi jogokért járó pénz kifizetését a dolgozóknak, de a Japán Üzleti Szövetség megkezdte a lobbizást a kormánynál, hogy tegyék tisztába a szabadalmi jogi kérdéseket. Abe miniszterelnök egy beszédében utalt arra, hogy szeretne az ügyben lépéseket tenni.
„Ha a japán kormány megváltoztatja a szabadalmi jogokat, az azt jelenti, hogy nem kapnak majd semmit a feltalálók. Ebben az esetben azt javasolom, hogy a japánok menjenek külföldre dolgozni” – mondta Nakamura.
Nakamura egyébként általában arra ösztönzi a fiatalokat, hogy képezzék magukat, bővítsék a világnézetüket, hogy jobban elismerjék a munkájukat. A kritikái ellenére nem támogatja Japán tömeges elhagyását.
„A legfontosabb dolog az, hogy a japánok külföldről lássák, milyen is az országuk kívülről. És akkor azt mondhatják: „ó most már értem, mi a rossz Japánban.” Ez a legfontosabb, nem? Hogy felnyissuk a japán emberek szemét arra, hogy mi nem működik.”
A japánok szűk látókörét egyébként mi sem bizonyítja jobban, hogy számos, Japánban élő külföldi újságíró és blogger ad hírt arról, hogy a többség milyen alapinformációkkal nincs tisztában a világról.