A menekültek a táborban uralkodó mostoha körülmények, és a letelepedési kérelmek lassú elbírálása miatt kezdtek demonstrálni december közepén. A sztrájkot nagyjából százan kezdték el, de hamar elterjedt a híre a fogvatartott menekültek körében és egyre többen csatlakoztak hozzá. Voltak, akik az ajkaikat is összevarrták. Az ausztrál kormány két napig nem volt hajlandó elismerni a helyzet súlyosságát.
Az öthetes sztrájk alatt többen orvosi ellátásra szorultak a dehidratáció miatt, és legalább négy személy borotvapengét nyelt le tiltakozása jeléül, őket szintén kezelni kellett. A kaotikus állapotok elhúzódása miatt a szolgálatban lévő őrök számát folyamatosan növelték. A feszült hangulatban volt, hogy tettlegességig fajult a helyzet, de sérültekről nem számoltak be. Peter Dutton, ausztrál bevándorlásügyi miniszter szerint az őrök a szükségesnél nagyobb erőt nem alkalmaztak. A megmozdulás vezetőit (körülbelül 60 embert) egyelőre a szigeten található Lorengau-i börtönben tartják fogva, néhányukat elkülönített cellákban.
Időközben elhagyhatta a tábort egy iráni férfi, aki 18 hónapja várt a státusza tisztázására. Őt sikerült letelepíteni a szigeten. Az olyan menekültek számára, akiknek a kérelmét elutasították, de valamiért nem lehet őket visszaküldeni a származási országukba, külön lakóhelyet építettek Lorengau-ban. A többség mégsem hajlandó letelepedni Pápua Új-Guineán, mert félnek a helyi lakosságtól. Szerintük a szigeten élők nem látják őket szívesen és többször kaptak tőlük fenyegetést, hogy ne merészkedjenek a tábor kerítésein kívülre.
Peter O’Neill, Pápua Új-Guinea miniszterelnöke a hét elején Canberrában találkozott Tony Abbott ausztrál kormányfővel, és biztosította róla, hogy a problémát a Manus-szigeten megoldották, és minden visszatért a megszokott kerékvágásba.
(Fotó: Europress/Getty Images)