„Sokat megöltek közölünk. Mitől kellene még tartanunk? A többi arab országtól? Ők úgyis ellenségnek tekintenek minket, a legrosszabb esetben pedig sátánistáknak néznek. Nincs igazán vesztenivalónk” – magyarázta az al-Monitornak Lukman Ibrahim a Szindzsár-hegységben állomásozó jezidi milíciák egyik parancsnoka. Ibrahim korábban újságíró volt, de az Iszlám Állam terrorista szervezet megjelenésével azonnal fegyvert fogott és beállt a jezidi rendvédelmi erők soraiba.
A jezidi milíciákról általában keveset hallani a nyugati és az arab médiumokban, pedig még a legpesszimistább becslések szerint is minimum 12 000 – 15 000 főt számlálnak ezek a fegyveres csoportok. Ugyanakkor a legtöbb jezidi kiképzetlen, gyenge fegyverzettel van ellátva, nincs elég lőszer és a parancsnokságban is akadnak irányítási és szervezései gondok. A legjobb harcosaikat és parancsnokaikat a kurd pesmergákhoz küldik, mintegy „továbbképzés” gyanánt. A frontokon szereznek közvetlen harci tapasztalatot, majd miután túléltek pár csatát, visszatérnek a jezidi milíciákba és igyekszenek átadni a tudásukat a többieknek. Azonban ennél már többre van szükségük.
A jezidieknek nincsenek közvetlen kapcsolatai Izraellel és a kormány sem nagyon foglalkozott velük. Még tavaly októberben négy izraeli segélyszervezeti munkás vitt izraeli élelmiszereket és gyógyszereket a jezidi menekülttáborokba, s ezzel kivívtak némi szimpátiát a népcsoport tagjai között. Azonban a jezidiek már fegyvereket, katonai kiképzést és esetleg támogatást is szeretnének kérni Izraeltől.
„Nagyon szeretnénk kapcsolatba lépni az izraeli kormánnyal, amelynek szintén ugyanaz az ellensége, mint nekünk. Mi olyan potenciális szövetségesei lennénk Izraelnek, akik szeretik a zsidókat” – jelentette ki Ibrahim, mielőtt egy telefonbeszélgetésbe kezdett egy állítólag Tel-Avivban élő kormányzati képviselővel. A jezidi segélykérés leginkább a fegyverekre koncentrálódott: Humvee-járműveket, géppuskákat és lőszert szeretnének az Iszlám Állam nevű terrorista szervezet elleni harcukhoz.
Az utóbbi időkben egyre gyakrabban fordultak elő hasonló telefonhívások és segélykiáltások a jezidik részéről, amelynek a címzettje Izrael volt. Ezeket már az izraeli kormány sem hagyhatta figyelmen kívül: Idan Barir egy harmincnégy éves kutató a Tel Aviv-i Egyetemen lett a zsidó állam „jezidi szakértője”, akitől tanácsokat kérnek a hivatalos szervek. Ő a kapcsolattartó a két nép között és elismerte, hogy a jezidi milíciák rajta keresztül jutatják el kéréseiket az izraeli kormánynak. „Nemcsak fegyverekkel és katonai segítséggel kapcsolatos kéréseket kaptam: Izrael építsen egy tábori kórházat Szindzsárban, adjon jezidieknek menedékjogot Izraelben, vagy engedje meg a fiatal jezidieknek, hogy a hadseregükben szolgáljanak. A többi az izraeli kormánytól függ.” – nyilatkozta Idan Barir az al-Monitornak.
Eddig még nem érkezett válasz az izraeli kormány részéről, de Barir szerint a vezetésben komolyan gondolkodnak a “jezidi opcióról”. Cvi Hauser, a Netanjahu-kormány egyik volt kabinetfőnöke, például politikai síkon is harcba szállt a jezidiekért, az egyik leghangosabb követelője volt a támogatások nyújtásának. “Elfogadhatatlan a 21. században, hogy valaki ki akar irtani egy egész népet a vallásáért és hitéért” – jelentettek ki többször is a kabinetfőnök volt kabinetfőnök.
A kép forrása: Europress/AFP