Nem nekem kellene ezzel foglalkoznom, de miután mások ezt nem teszik meg helyettem, hát én vigyázok a 170 gyerekre- mondja szerényen a buddhista szerzetes, aki társaihoz hasonlóan nem fürdőzik a kínai hatóságok kegyeiben. Tibetben a vallási és a politikai vezetés egységes volt mielőtt Mao Cetung népi felszabaditó hadserege megérkezett volna a hegyvidéki területre, mely évszázadok óta a Mennyei Birodalom hűbérese volt ugyan, de valójában a világtól elzártan a saját útját járta. Amikor 1950-ben a kínai vörös hadsereg megérkezett Tibetbe megindult a kommunista forradalom is. A kolostorok földjeit elvették, és a Dalai Lámát megfosztották politikai hatalmától. A fiatal Dalai Láma, a tibeti buddhisták vallási vezetője kezdetben megpróbált együttműködni a kommunista hatóságokkal.
1958-ban megindult egész Kínában a Nagy Ugrás, amely népi kommunák létrehozását rendelte el mindenütt Kínában, így ezen belül Tibetben is. Ez már sok volt a Dalai Lámának, aki kísérőivel együtt Indiába menekült. Azóta is ott él emigrációban. Peking folyamatosan azzal vádolja a ma már idős vallási vezetőt, hogy el akarja szakítani Tibetet Kínától. A Dalai Láma azt mondja: nem kívánja elszakítani Tibetet a Mennyei Birodalomtól, de olyan erős autonómiát akar, mely szerint a tibetiek vallási és nemzeti hagyományaikat tiszteletben tartva fejlődhetnek a huszonegyedik században.
Peking ezt nem fogadja el, így patthelyzet alakult ki. Sok buddhista szerzetes felgyújtotta magát, hogy így tiltakozzon a kínai elnyomás ellen. Az élő fáklyák száma immár több mint 120. A Dalai láma elutasítja ezt az öngyilkos utat. Ugyanez a vélemény Lobszang lámának, aki árva gyerekek felnevelését tartja élete céljának. A dinamikus gazdasági növekedés és a felgyorsult migráció Kínán belül rendkívüli mértékben megnövelte a senki földjén éldegélő kóbor gyerekek számát.
Fotó: Europress AFP Images